A történet az első jinani hétvégénken kezdődik. Tehát ekkor pénteken Iván, Chris és Bailys (a litván srácot tényleg igy hivják) találtak egy elitebb club-ot, ahol nagyon jól szórakoztak és másnap elő adták hogy menjünk el mi is aznap velük. 50 yuan lenne a belépő erre a helyre, de a fehér ember itt nagy reklámnak számit, igy mi ingyen mehettünk be. Ráadásul a fiúk előző nap pár fejessel is összehaverkodtak. Egyből lett kis asztalunk is, ahova a drága sörök mellé (azért ezt fizetniük kellett a fiúknak) ajándék gyümölcstál érkezett. A zene egészen nyugati volt, a keverés és a számválasztás sikeredett érdekesen. Táncolni vagy a kis asztalkák körül, vagy egy keskenyebb szinpadon lehet. Gondolhatjátok ha fehér ember táncol a szinpadon az nagyon menő ott, szóval rátettünk még egy lapáttal, hogy még jobban megbámuljanak minket. Jó dolog néha kitűnni a tömegből, Klárival élvezzük, hogy itt mindenhol – nem csak a buliban és nem csak pasik, sőt elég sok kinai lány, asszony – megjegyzik, hogy milyen szépek vagyunk. Ez hiányozni fog otthon! :P
A kinaiak viccesen táncolnak, de őket még Bailys, a litván gyerek is übereli, a többiekkel gyakran összemosolyogtunk mikor őt néztük. Amúgy ő szerintünk nem teljesen százas, kicsit autistának tűnik. Közös buli képek még nem készültek, de ha majd lesz, akkor megláthatjátok.
Most szombaton áttaxiztunk a másik egyetemre, ahol a két másik magyar fiú Ambrus és Feri tanul. Az ő egyetemük kivülről jobban tetszik, ápoltabb és az egyik külföldi koli aljában van egy társalgós-zenés helyiség ahova be lehet ülni pár üveg sörrel és dumálni. Olyan drönk szerű, sajnos nálunk nincs ilyen, pedig szerintem ott ülnénk minden este. Igy valószinű ott fogunk ülni minden hétvégén náluk. J
Kis alapozás után tovább mentünk erre a korábbi helyre. A buli nagyon jól indult, a dj valahonnan keritett egy elég ismeretlen magyar tuctuc számot, de nagyon örültünk neki! Sok jó zene és szinpadon táncolás-ökörködés után egyszer csak elhallgatott a zene és kicsit sötétebb lett. Azt hittük ez a show része, hülyitsék a tömeget. A kinaiak elkezdtek énekelgetni, kiabálni. Majd jött a kisfőnök hogy mi is adjunk már elő valamit, ha tudunk. Ezek után a kis magyar társaság a szinpadon Freddie Mercury után szabadon elénekeltük a tavaszi szél vizet áraszt-ot. Nagy sikerünk volt, nagyon élveztük. Aztán kiderült, hogy nem show-ról van szó, hanem elment az áram. A kinaiak ezerszer bocsánatot kértek, legközelebb ingyen buli meg minden, nagyon aranyosak.
Tegnap este ismét átugrottunk a fiúkhoz pár sörre és dumálni. Ittunk valami 20% körüli koreai valamit, narancslével már iható is lett. Lányokkal jókat vihogtunk és dumáltunk egy kis ital után, aztán beült mellénk egy koreai fiú, vele is nagyokat nevettünk. Se angolul, se kinaiul nem tudnak perfektül, szóval mókás ezekkel a kommunikáció. Azt mondta, hogy főz nekünk koreai kaját, szóval péntekre hivatalosak vagyunk vacsorára. J
Mostanság a hétköznapok nem olyan izgalmasak, elkezdődött a mókuskerék. Lassan, de szokjuk a tanitást, szerintem minél több órán vagyunk túl, annál jobb és könnyebb a megértés. Hétfőn délután papirmunka miatt kellett visszamenni a suliba, ma pedig a rendőrségre volt közös kirándulás, hogy legyen vizumunk, tartózkodási engedélyünk. Persze ezért is elkértek 400 pénzt, de a napokban már megkapjuk az ösztöndijat, meg azért tartalék is van. Október 1-10. között lesz egy kis szünetünk, tervezzük, hogy meglátogatjuk Julit Nanjingban és onnan már Shanghai sincs annyira messze, szóval nem hagyjuk ki a világkiállitást sem, ha sikerül összeszervezni.
Nagy történések most tényleg nincsenek, de majd igyekszek tematikus bejegyzéseket irni. J
