Hol is kezdjem? Így lassan két hét után itt is köszönöm mindenkinek a szülinapi köszöntést, nagyon jól esett mikor egész nap egyedül mászkáltam Nanjingban. Kaptam pár e-mailt is, amire még nem mindenkinek sikerült válaszolni, de igyekszem, addig is itt informálódhattok, mi van velem. Útközben is akartam írni, be is pötyögtem egy szösszenetet a telefonomon, de a telefon+wifi kombó nem volt kompatibilis a blog.hu-val… a szándék megvolt.

Szóval utazás. Az előre felvázolt menettervet meglepő módon sikerült tartani, két hete csütörtök reggel megérkeztünk Nanjingba. Julinak költözködnie kellett, így egyedül fedezhettem fel a város szépségeit. Először megkerestem a szállást, ahol harmadjára sikerült eldönteniük, melyik szobában is fogok lakni. Kicsit kopottas volt a hely, épp felújítás alatt, de a három állomás közül itt fizettem a legkevesebbet és jobb szobába is tettek, mint amit eredetileg foglaltam. Gyorsan beláttam bármennyire is szeretnék modern lenni és telefonos térképpel kiigazodni a városban, az nem volt olyan részletes (és nem voltak rajta a buszok sem), mint amit a kis kioszkokban lehet kapni 5 yuanért. Első nap a város északkeleti felén lévő Bíbor-hegyen (紫金山) voltam, láttam ott buddhista templomot, pagodát, Sun Yat-sen mauzóleumot, Ming-dinasztia korabeli temetkezési helyet, mindezt szép zöld környezetben. Nagyon jól esett mászkálni, nézelődni, fényképezni, de rendesen el is fáradtam. Annyi erőm azért még maradt a nap végére, hogy összefussak Julival, megigyak vele egy sört és megnézzem, hol gyűlik össze Nanjingban a külföldi diákok serege esténként. Második nap vonatjegyvásárlással kezdtem, kicsit későn, már csak álló jegyet kaptam. Sebaj, most már ezt is kipipálhatom, utaztam jó két és fél órát kínaiakkal összepréselődve. Nanjingban voltam még nagy tavas-parkban, harang- és dobtoronyban, Konfuciusz templomban, mert abból sosem elég, meg este egy szépen kivilágított városkapunál, előtte a nénik rögtönzött táncórát tartottak (ez itt Kínában elég gyakori), kicsivel arrébb koncert is volt, hangulatos volt nagyon. Pont ezen a napon volt a szülinapom is, és ami Kínában szinte elképzelhetetlen a nap folyamán többször is teljesen egyedül maradtam (nem a szobába bezárkózva), teljesen szabadnak éreztem magam. :) A szállásra egy sétáló-vásárló utcán keresztül lehetett eljutni, így hazafelé élveztem a nyüzsit, meg vettem egy újabb szandált, mert a másikban már nem bírtam menni (túl lapos), azóta az újabb is megérett a kidobásra. A három megjárt város közül nekem Nanjing tetszett a legjobban. Sok történelmi emlék, hangulatos, nagy, ápolt parkok, mindenhol fák mindeközben fejlett, modern város, metróval. Jókat ettem is, a városcentrumban találtam egy subwayt (赛百味), meg egy finom kínai gyorséttermet (永和王) is, mindkét nap ott ettem.

Szombat reggel volt a már említett kellemes utazás Suzhou-ig, becsekkolás után kapásból egy zuhannyal indítottam, és csak utána indultam el felfedezni ezt a megállót. A sétáló utcán találtam könyves boltot, felszerelkeztem az aktuális térképpel, és a telefonra töltött lonely planet ajánlásait követve kerestem a látnivalókat. Suzhou-t szokták Kína, vagy egyszerűen csak Kelet Velencéjének is nevezni, Velencében még nem voltam, de a filmekben, képeken mintha nem így nézett volna ki. Tény hogy sok helyen szabdalják szét a várost kisebb folyók, patakok, de annyira nem szembeötlőek. A város erősen kétarcú, van a szép kertes, klasszikus, régi fehérházikós rész, körülötte pedig a szokásos, nagy kínai város. Érkezéskor meg is lepődtem kicsit, hogy hol vannak a kertek, meg a szép épületek, de csak meg kellett keresni őket. Sikerült, láttam a már említett kis csatornákat, voltam egy kertben a sok közül, beültem egy klasszikus helyi előadásra (sokat nem értettem belőle, de legalább jó hűvös volt, jó volt megpihenni kicsit), és ami a legjobban tetszett az operaház múzeum, a régi operaházban, nagyon jól nézett ki. Másnap érkezett Klári, megbeszéltük előre, hogy hív ha ide ér (korán reggel), vagy ha bármi gond lenne. Persze pont az utolsó smseim voltak ezek, így Klári nem tudott hívni (csodás kínai rendszer, ha nincs pénz a számládon, még csak hívást, smst se tudsz fogadni). Szerencsére volt annyi eszem, hogy állítottam be ébresztőt és egyből ugrottam ki az ágyból csekkolni, hogy Klári egyben megérkezett-e. Nem veszett el, összekaptuk magunkat és indítottunk egy vonatjegyvétellel Shanghaiba, aztán folytattuk a városnézést. Kertek, pagodák kifulladásig, üde színfolt volt a selyemmúzeum, ahol még hernyókat is láttunk-hallottunk nyammogni, cukrok.

Hétfőn reggel már mentünk is tovább Shanghai-ba, az utazás az előzőhöz képest egy álom volt. Ez alkalommal csak a legjobb-leggyorsabb vonatra kaptunk jegyet, de mivel nem voltunk túl messze, így nem volt olyan vészes az ára. Legalább kipróbáltuk ezt a fajta gyorsvasutat is (a 87 km-t, csak azért fél óra alatt tettük meg, mert egyszer meg kellett állni, de volt hogy majdnem 300 km/h sebességet írt ki a kijelző:). Érkezés után próbáltunk tanulni a hibánkból, de hiába, kis kínaiak sokan vannak, nem kaptunk már csütörtökre fekvőkocsis vonatjegyet. Nagy ijedtemben nem is gondolkodtam, vettem ami volt (keményülős), mert aznap haza akartunk menni. Persze utána átgondoltuk ezt még egyszer és megállapodtunk, hogy nem akarunk 12-13 órát éjjel, ülve (nem IC-s karosszékekben) utazni, nézzük meg a jól bevált fekvőbuszt. Arra természetesen volt jegy, 15%-os kezelési költséggel visszaváltottuk a vonatjegyet is. Macera az utazásszervezés, mi?
De térjünk vissza Shanghai-ra. Kicsit csalódás. Nagy és új. Mikor terveztem az utat, akkor pont a nagyból indultam ki, hogy biztos sok a látnivaló is, de az újra is koncentrálni kellett volna, mert épp amiatt, hogy az utóbbi jó kétszáz évben nőtte ki magát, sok látnivalót nem rejtett a város. Két nap bőven elég lett volna szétnézni. Legalább nem kellett rohanni és volt időnk lepihenni a nagy, párás melegben, keressük mindenben a jót. A legfontosabb látnivaló mint Budapesten a Duna part, Shanghai-ban a Huangpu (黄浦) folyó partja, egyik oldalon a Bund, klasszikus, előző század eleji épületek, másik oldalon a modern toronyházak tömkelege, a gyöngy tv toronnyal. Mi megnéztük világosban, sötétben, egyik oldalról, másik oldalról, ez tényleg jól néz ki. Ezt leszámítva maradtak itt is a parkok, templomok, múzeumok. Voltunk egy tradicionálisabb kert-parkban, körülötte nagy vásárló negyed turistáknak, szuvenír boltok egymás hegyén-hátán, mi is alig tudtuk visszafogni magunkat, de majd Pekingben ezt hajtogattuk. Egy szokványosabb tavas parkot is megjártunk a toronyházak előtt, utolsó nap meg már egy múzeumba menekültünk a meleg elől. A kis kínaiak túlzásba is vitték a hűtést, nem volt 20 fok, de lehet 18 se odabent, már azért nem bírtuk végignézni az egészet, mert meg akartunk fagyni. Utána jól esett kiülni és felolvadni a shanghai 40 fok, párás melegbe. Ettünk a szállásunk mellett felfedezett kis koszosban, ahol előtted látványkonyhában csinálták a kaját, miután beszerezték a kisboltban a rendelt étel összetevőit. :D A shanghai-i szállás volt a legmodernebb és a legtisztább is, egész frekventált helyen. A hazafelé jövő fekvőbuszt majdnem lekéstük, klasszikus, amikor az ember siet, akkor száll rossz buszra, nem találja az állomást és társai. Az út is fenomenális volt, lenti ágyat találtam még magamnak szabadot, de utánunk még annyi utas befutott, hogy az ágyak közötti folyosókon is emberek ültek, feküdtek, így előfordult hogy egy-két kis kínai belógott az ágyacskámba. Jinanba meg mintha már haza érkeztem volna, annyira örültem mikor befordultunk az állomásra.

A hétvégét regenerálódással, pihenéssel, tanulással töltöttük, aztán e héttel kezdődtek a vizsgák, háromnegyedén már túl is vagyunk. Először osztályfőnök bácsis tárgyból (olvasás, nyelvtan, szavak) vizsgáztunk, az volt a legkomolyabb is, aztán kedden volt kínai kultúrából vizsga, amihez szótáron kívül bármilyen segédeszközt (az órán leadott anyag diáit is) használhattunk. A nagy sikereket kedd este meg is ünnepeltük a fiúkkal, azaz inkább azért aznapra időzítettük az iszogatást, mert szerdán nekünk Ivánnal nem volt vizsgánk. Ránk is fért a szerdai egész napos pihenő és még jó hogy a mai (csütörtöki) vizsgára nem kellett/tudtunk előre készülni, mert random új szövegeket kaptunk olvasni és hozzá feladatokat. Tanár néni ezt egyből ki is javította nekünk, 83%. Holnap vizsgázunk még egyet hallgatás-beszéd órán, arra csoportos kiselőadással kellett készülni, még be kéne vágnom a részemet, de biztos nagy siker lesz: Iván a paraszt pincér szerepében, én meg az ukrán lánnyal értetlenkedő külföldit fogunk játszani. :) Délután meg már kapjuk is a bizit.
Ma érkezik Anita hozzánk Jinanba, vele együtt repültünk augusztusban Pekingbe, együtt is fogunk hazamenni és már időben becsatlakozik. Sajnálom szegényt, hogy egy hétig még itt kell feltalálnia magát Jinanban, itt tényleg nincs sok látnivaló. Közben még holnap tartunk Ivánnak egy búcsú bulit, apukája már meg is jött érte, ő már szombaton itt hagy minket. A maradék pár napban beütemezzük a kínai ismerősöket, hogy elköszönjünk tőlük, lehet elmegyünk még Taishan-ra hegyet mászni, bár én szívesebben mennék inkább vidámparkba, kicsit unom a kötelező köröket (templomok, hegyek:), aztán pakolás és egy hét múlva irány Peking.

Fejlemények a jövő évvel kapcsolatban, úgy néz ki, hogy csak otthon maradok befejezni a mestert, kolit is kaptam, és Shanghai-ban összefutottunk Katival (otthoni kínai tanár), aki azt mondta, hogy terveznek csoportot indítani a Kínát megjárt hallgatóknak. Juppiii! Már csak valami kínaival kapcsolatos munkát kéne emellé szerezni. :)

Most tényleg nagyon sokat írtam, ezután szerintem már maximum csak rövid helyzetjelentésre számíthattok tőlem, főleg hogy ezek az utolsó napok biztos baromira fel fognak gyorsulni.

Ahogy tudok töltök fel még képeket, meg válaszolok mailekre, puszi mindenkinek!

ui: a képek felét levágta a blog, sorry de nincs több idegzetem tovább igazgatni...