Vasárnap este 8 körül landoltunk Bangkokban. Kicsit mogorva volt az idegenrendészetis bácsi, de azért beengedtek minket az országba, a maláj után már thai vízumunk is lett (neten megrendeltük a kambodzsait is). A jól kiépített reptéri vasútjárattal könnyedén jutottunk a belvárosba. A bajok ezután jöttek. Kb. este 10-kor ismeretlen helyen megtalálni az elfelejtett számú busz megállóját. Találtunk megállót, de azon csak thaiul volt rajta a megálló neve, még járatszámok se voltak, nem hogy útvonal. Éhesek is voltunk, így gondoltuk összekötjük a kellemest a hasznossal és az éjjelnappaliban rákérdezünk hogy jutunk a szállásra. Nem tudtak angolul. Ahogy a leintett taxisofőrök többsége se tudta kiolvasni az angolbetűs térképet. Plusz nehezítésképp van még a városban vagy 5 hasonló nevű hostel mint a miénk. Valamiért ez itt népszerű. Helyi fiatalok és egy türelmes taxis segítségével csak kisakkoztuk hova kell jönnünk nagyjából. Szerencsénk volt ezzel a taxissal, azóta csak rossz élményünk van velük és a tuktuk-osokkal. De ez majd alább. Szóval azután hogy kirakott minket a taxi, már csak 10 percet kellett tévelyegni és kérdezősködni, hogy hova tartunk. Megérkeztünk, kiadták a négyágyas szobát, amit lefoglaltunk. Persze kivertük a balhét, hogy ez így nem járja, ugyanazért a pénzért kaptunk egy jobb, háromágyas szobát. Saját fürdője ennek se volt, és a 4 nap alatt, talán ha egyszer takarították az fürdőszobákat (wc-nél nem sokkal nagyobb helyiséget kell elképzelni, amiben egy zuhanyrózsa is van).
Első napunk Bangkokban. Az internet szerint reggelit is tartalmazott a foglalás, de ezt már ne tudtuk kiharcolni. Sebaj, felkeltünk és egy közeli kis ’büfénél’ leültünk reggelizni. Volt mindenféle finom nyugati-keleti finomság (tojás, pirítós, müzli, saláta, szendvics, kávé, juice), minden napunkat ott kezdtük utána. Jóllakottan indultunk felfedezni a várost. Azt hittük milyen jól járunk a kis tuktuk sofőrök ajánlatával. 30 bahtért (kb 180 ft) elvisznek hármunkat 3-4 helyi látványossághoz, egy szabósághoz és egy utazási irodába és közben végig mindenhol megvárnak. Jó programnak tűnt ez akkor. Első látványosság után mentünk az utazási irodába. Mindenféle extraáras túrákat szerettek volna ránk sózni, köszöntük nem kell, menjünk tovább. Útközben kiderül a sofőrtől a turpisság. Ő azért kupont, meg bónuszt kap, ha beviszi a turistákat utazási irodába és/vagy szabóságba, de ott kell lenni vagy 5-10 percig és/vagy vásárolni. Menjünk el vele a szabóságba, nem kell venni, csak érdeklődni, aztán visz minket a következő látványossághoz. A nap végére nem egy szabóságban jártunk, egy helyről majdhogy nem ki is dobtak minket, mert összejátszottunk a sofőrökkel és pazaroltuk az eladó idejét… Az lett a vége hogy délután 4 körül kiraktak minket a nagy palotánál és otthagytak. Szóval a kuponok többet értek, mint az a 30 baht, amit ki se fizettünk. A palota és területe viszont elég nagynak tűnt, plusz fél 5-kor zártak, éhesek is voltunk, meg idegesek is, így másnapra halasztottuk a palotát. Az nagyon szép volt, töltöttem is fel róla egy pár képet. Volt még a városban egy csomó hasonló szabású kis templom, nagyon szépek, de egyformák, egy idő után már nem néztük akkora kedvel őket. A következő napokon ilyeneket néztünk (volt egy ahova fel kellett kicsit lépcsőzni és szép kilátás nyílt a városra, onnan is van kép), voltunk plázában meg piacon.
Összességében a benyomások. Olcsó ország, nagyon jókat ettünk-ittunk. Egytálételek voltak 30-50 bahtért, hússal, sokféle zöldséggel, rizzsel vagy tésztával. Iszonyat finomak voltak a különféle gyümölcs shake-k, juice-ok. Új kedvenc gyümölcs a mangó, kicsit talán a barackra hajaz, ha tudjátok, próbáljátok ki! Magában is shake-ként is nagyon bejött, először Sanya strandján vettünk egy mozgó gyümölcsárus nénitől. :) Voltunk lábat masszíroztatni is 100 bahtért.
Ez volt a szép oldala a városnak, sajnos volt egy pár rossz tapasztalat is. Pl. a fent említett tuk-tuk-os eset, és egyéb lehúzós történetek. A taxist is figyelmeztetni kell hogy kapcsolja be az órát, ha egyáltalán hajlandó, ha nem ott hagytuk, mert 5-szörös árakat mondtak. Emiatt volt hogy sétáltunk elég nagy távokat, de láttuk a város olyan részeit is, amit másként nem sikerült volna (pl. utcára nyitott koporsókészítő), és ismerkedtünk a nem túl turistabarát buszjáratokkal (a megállókban jó esetben ki voltak írva a járatszámok, de a megállók neve egyáltalán nem). Aztán Egy rendőrnek álcázott pasi, azt mondta nekünk, hogy a nagy palotában 2-ig imádkoznak, istentisztelet van, nem lehet bemenni, menjünk helyette csónakázni és cselesen még jó fej akart lenni, mert elmondta, hogy hol drágább és hol olcsóbb. Nagyrészt csak azét szólítottak le minket az utcán, hogy valamilyen úton-módon pénzhez jussanak tőlünk. Vegyünk ezt, vagy azt, menjünk ide, vagy oda. A honnan jössz, mit csinálsz kérdéssel bemérték mennyi pénzünk lehet és itt most szerencsénkre a diákok nem annyira jó áldozat.
Sok volt a külföldi már KL-ben is, de Bangkokban már főleg. Örültünk hogy látunk fehér arcokat, hallunk más nyelveket (Klári boldogan hallgatta a németeket, én pedig nagyon élveztem hogy a nagy templom egyik csücskében magyarul trécselőket hallok, egy másik részen meg kínaiak), de eközben Bangkok eléggé egy bulihely, sok fura figura is jött szembe a közelben lévő híres, hírhedt sétáló utcán. Itt ütköztünk egykori kínai csoporttársunkba is. Kicsi a világ. Mikor meg egy plázából tartottunk hazafelé és szálltunk fel a buszra egy magyar fiú mellé sikerült leülni. Ő is érdekes volt. 21 évesen valamivel kiérdemelte hogy kitették otthonról, dolgozni nem nagyon akar, szóval csak itt teng és leng, azt húz le akit tud (mi megúsztuk:).
Már KL-ben olvastuk a híreket hogy volt némi összetűzés a khmerek és a thai-ok között az északi határon, ezért mi is elkezdtünk informálódni, hogy biztonságos-e átmennünk. Írtunk a helyi nagykövetségnek és egy Bangkokban élő magyar bloggernek, hogy mitévők legyünk. Utóbbinak a facebook oldalán összeakadtunk Zolival (exrendőr, búvármerülés-vezető), aki szintén Kambodzsába készült. Az utolsó napon vele mászkáltunk aztán együtt jöttünk Siem Reapig (Angkor wat) és még most is együtt mozgunk, 15.-ével lesz a szétválás, ő megy vissza Bangkokba, mi meg maradunk Kambodzsában.
Nem így terveztük, a thai-ok itt is keresztbe tettek. De előbb az út Siem Reap-ig. Egy nappal tovább maradtunk Bangkokban, de szállásunk már nem volt, hajnalban indult a vonat, megbeszéltük az ottaniakkal hogy elcsövelünk a teraszon. Sok volt a szúnyog és akadozott a net, nehézkesen telt az éjjel. Búcsúzásul még egy kínai vendég ott hajnalban mutogatta magát nekünk, egy szál hálóruha volt rajta, amit örömmel húzott fel a hasáig... A vasútra menő taxis, elhajtott az állomás mellett és egészen a reptérig akart menni (jó hogy mi már jártunk ott korábban és tudtuk hogy néz ki), nem zavarta hogy hangosan kiabáltunk neki hogy álljon meg, csak akkor tért észhez, mikor Zoli mellette üresbe rakta a sebváltót. A vonat próbáltunk bekómálni de minden ablak teljesen le volt húzva, én pl. telibe kaptam a huzatot, meg kintről beszálló pernyét, szépen néztem ki. Tuk-tukkal vittek minket a határig, még ők is bepróbálkoztak egy álvízum irodával, de már fel voltunk erre készülve. Viszont a thai-ok, nem akartak minket ingyen visszaengedni, mert azt csak akkor lehetne, ha repülővel hagynánk el Thaiföldöt, vagy fizetni kellett volna sokat. Még jó hogy ezt direkt megkérdeztük a thai bevándorlási hivataltól… Úgy döntöttünk kihagyjuk Pattaya-t és inkább Kambodzsában töltöttünk el több időt. Eddig úgy néz ki jól tettük. Szuper szállásunk van, egy napot voltunk már Angkor-ban, még két napunk van itt, aztán valószínűleg megyünk a fővárosba, azt is megnézzük és intéztünk laoszi vízumot. A khmerek sokkal kedvesebbek, vendégszeretőbbek.
De Kambodzsa már egy következő bejegyezés lesz, így is elég hosszú lett!
Töltöttem fel képeket Kuala Lumpurról és Bangkokról, itt pedig wiki oldal Thaiföldről és Kambodzsáról!
http://hu.wikipedia.org/wiki/Thaif%C3%B6ld
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kambodzsa
Puszi Siem Reapből!
