Úgy tűnik szerdánként jutok arra a pontra, hogy írni kéne már. A szünet eddig elég érdekesen alakult, pár váratlan programmal. Múlt hét csütörtökön végül nem volt tanítás, hanem valamilyen vásárlós-kiállítós expóra vittek el minket. Klárit egyből be is ültették egy kézműves standhoz fém hamutálat kalapálni, pár percre rá már kamerák és mikrofonok vették körbe, amit mi sem úsztunk meg. Próbáltunk néhány mondatot kínaiul gagyogni. Péntek-szombat napközben a suli fáradalmait hevertük ki (sokáig aludtunk) és/vagy cuki kinai sorozatot néztünk. Nagyon komoly egyetemista, szerelmi háromszögről szól, lassan megkedveljük a ferdeszemű pasikat. Az estékre azért összeszedtük magunkat, egyik nap éjszakai piacon jártunk, ami egyáltalán nem volt olyan jó, mint amilyennek hangzik, a másik este meg bowlingoztunk. Vasárnap már egy fokkal aktívabbak lettünk, miután megebédeltünk elmentünk megnézni a város közepén lévő nagy tavat (Daming-tó) és környékét. Kicsit lassan értünk oda, így csak egy kisebb szegletét sikerült bejárni, de az is nagyon szép volt, lesznek majd képek (Klárinál már vannak). Van még rengeteg időnk, hogy felfedezzük a többi részét is, bár az igaz hogy jó időben kellemesebb. Mellesleg itt még mindig szép és viszonylag meleg az idő, remélem így marad még sokáig.
Hétfőn nagy kalandra vállalkoztunk, Klári inkább ki is hagyta, húzós nap volt. A helyi tv-n esténként vízi-ügyességi vetélkedős műsor van, ebbe mentünk szerepelni. Kaptunk érte fejenként 200 pénzt, plusz aki végigment időben az egy mobilt is. Én a nehezén túljutottam, de az időm lejárt, nem értem végig. Chris, a kanadai gyerek szerzett telefont is. Az utazással, meg mire mindenkit felvettek, elment a nap. Hazafelé a fiúk győzködtek, hogy ne szálljunk le a mi kolinknál, menjünk át egyből hozzájuk egy sörre, amiből brandy-kóla lett és nem egy. Jót buliztunk, az iszogatás után táncolni is elmentünk. Sikerült először többet inni Kinában, de a nálam szokásos másnap elmaradt, csak egy átlagos, délig alvós, semmittevős nap lett. Klári mivel kimaradt a buliból, nem volt mit kihevernie és hétfőn is egyedül volt, szóval ma már menni kellett vele. Mondjuk amúgy se sok látványosságot láttunk még a szünetben. Vera kicsit lebetegedett, a fiúk lusták voltak felkelni, úgyhogy ketten indultunk el egy viszonylag közeli buddhista templom-együtteshez. Kalandos utazások voltak és látványos helyek. Az oda út taxi-távolsági busz és helyi fuvarozó vállalkozó segitségével valósult meg, európai árakon. Viszont visszafelé már a fuvarozó vállalkozóknál is alkudtunk 5 pénzt, aki kivitt minket a főúthoz buszt fogni. A busz helyett egy újabb minibuszos egyéni vállalkozó vett fel minket és fele áron vitt el minket Jinanig. A minibusz kisebb volt a transporternél és 10-en nyomorogtunk benne kinai helybéliekkel. Persze nem a koliig vittek minket, szóval még a buszokat is bepróbáltuk spórolásként. Ez történt eddig, igérem holnap rakok fel mindenről képet!
