Bangkokig sikerült időben blogolni az eseményeket, utána sajnos idő, energia, net, kedv (elég sok tényező) hiányából kifolyólag elmaradtak a bejegyzések. De aggodalomra semmi ok, mindennap felvéstem magamnak pár mondatot gondolatébresztőnek, most pedig már visszaértünk Jinanba és van egy hetem sulikezdésig behozni a lemaradást. Elő is veszem a kis jegyzettömböm és folytatom az úti beszámolót.
Siem Reap – Angkor
Valahol ott fejeztem be, hogy a thai-ok keresztbe tettek nekünk és eldöntöttük, hogy nem megyünk vissza hozzájuk, hanem Kambodzsában töltünk több időt és onnan megyünk Laoszba. Így is lett.
Ahogy átértünk Kambodzsába, odajöttek hozzánk hogy ingyen busszal elvisznek minket a közeli állomásra, ahonnan mindenki választhat magának megfelelő buszt, taxit továbbutazni. Thaiföld után kicsit bizalmatlanul kezeltük ezt az ingyen-busz kérdést, de szerencsére még itthon olvastam, hogy ez ott államilag szervezett dolog és nincs benne átvágás. Elég gyorsan elindultunk és oda is értünk erre a terminálra, váltottunk egy kis pénzt, vettünk buszjegyet Siem Reap-ig és lepihentünk egy órácskát, amíg az elindult. Klári ekkor szólt, hogy nem ártana kezdeni valamit magammal, mivel tiszta mocsok voltam. A délelőtti vonatozás alkalmával nem kis hamu-piszokréteg telepedett rám, ezért a mosdóban igyekeztem legalább a nagyjától megszabadulni. Ezen a buszon is sikerült beleütköznünk egy magyar srácba, mikor népszámlálást tartottak mondtuk, hogy négyen vagyunk magyarok (Zolival kiegészült triónk), erre ő közbeszólt, hogy öten. Róla az úton megtudtuk, hogy filmezéssel foglalkozik, de arra továbbra se tudtunk rájönni, hogy a sok külföldi fiatal miből utazgat itt a környező országokban hónapokon keresztül. A busz természetesen nem a városközpontban tett ki minket, hanem valahol 5 km-re a várostól. Csomagokkal azért az nem sétatáv. Persze a hiéna tuk-tukosok már ott sorakoztak a külföldiek a dollárjaiért. Az előre lefoglalt szállásunk ingyenes fuvart kínált hozzájuk, így a legközelebbi hotelhez odarendeltük őket, 10 perc múlva össze is szedtek minket. Ár-érték arányban és amúgy is szerintem ez volt a legjobb szállásunk az utazás alatt. Családi vállalkozás lehetett, vagy mi azt kreáltunk a személyzetből. Nagyon kedves volt mindenki, felvitték a csomagjainkat a szobába, volt ingyen reggeli 4 féle választható menüvel, intézték nekünk a továbbmenő buszjegyet, tuk-tuk-ot, biciklit, mosást és a végén fizethettünk mindent kártyával.
Angkorról infók, lehet mazsolázni, kit mennyire érdekel:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Angkor
http://madein.postr.hu/angkor-tropus-ette-templomok
Erre az óriási parkos-templomos területre vettünk háromnapos belépőt. Első nap tuk-tukkal vittek ki minket a váróstól pár kilométerre északra lévő komplexumba, türelmes sofőrünk megvárta, hogy kinézelődjük és fényképezzük magunkat a különböző állomásokon. A következő két napon már biciklit béreltünk és magunk szabtuk meg a tempót és osztottuk be az időnket és az útvonalat, nem voltunk már senki terhére. Mindhárom nap elég meleg volt, így napi 4-6 óránál nem bírtuk tovább a menetelést. 4-5 óra körül általában hazakeveredtünk, lezuhanyoztunk és máris vacsoraidő lett. A város eléggé ki van hegyezve a turistákra, így tele volt megnyerő, de emellett olcsó éttermekkel. Minden este igyekeztünk valami helyi jellegzetességet kipróbálni, közönség kedvenc lett körünkben a Lok Lak nevezetű helyi specialitás, de más finomságokat is megkóstoltunk. Összességében a khmer konyha sok fűszerrel, zöldséggel és húsokkal dolgozik. Szerettük. Vacsi utáni programként voltunk az éjszakai piacon alkudozni. Az árak még a thaiföldinél is alacsonyabbak voltak, egy 13 éves srác annyira meggyőzően árulta a portékáját, hogy már én éreztem volna rosszul magam, ha nem veszek tőle semmit. Szerencsére volt nála olyan nadrág, amit már kinéztem Bangkokban, csak ott nem engedtek az árából eleget. Így is hamar adom meg magam alkudozásnál, olyan dolognál, ami kell nekem. Bezzeg ha nem kellett valami és ott akartuk hagyni, akkor egyből mindennek esett az ára.
Ki kellett még próbálnunk a halmasszázst is, főleg hogy 2 dollár volt 20 percre ingyen sörrel/kólával. Elméletileg az elhalt bőrt rágcsálják le az ember lábáról, gyakorlatban nem éreztük sok hasznát, de jót szórakoztunk és söröztünk közben. Utána még befizettünk az egy dolláros 10 perces rendes lábmasszázsra is, az jobban esett. Lefekvés előtt a szállásunk teraszán volt még egy kis iszogatás, traccsparti is, hogy kerek legyen a nap. :)
Három nap is kevés volt minden kis templomépület bejárása, volt ami kimaradt, de már el is fáradtunk benne és beteltünk a látvánnyal is, szóval nem panaszkodok, jó volt ez így. Negyedik nap a fél 2-es buszra foglaltunk helyet Phnom Penh-be, a fővárosba most már csak hármunkra. Zolitól búcsút vettünk, ő másnap utazott vissza Bangkokba.
A busztársaság kisbuszosa szedett össze minket a hostelnél és vitt minket a nagybuszhoz, ami olyan este 9-re el is zötyögött a fővárosig. Elképesztő utakon jártunk, faházak az útszélén, sötétedés után kevés helyről szűrődött csak ki fény, közvilágítás egyáltalán nem volt a fővároson kívül.
Angkorról már töltöttem fel pár képet, válogatok majd még arról is meg az útról, amit sikerült készíteni. Legközelebb pedig a kambodzsai főváros következik!
