Kihasználva ezt a nem túl gyakori alkalmat, hogy május 1-je (五一wǔyī) és az anyák napja egy napra esik, megosztanék itt egy videót, amit csak ma találtam, de meghatódtam kicsit tőle.
A szöveg teljes egészében kínai, így a kínaiul nem tudó ismerősöknek nem tudom mennyire lesz élvezhető, de összefoglalom a mondandóját, aztán nem is kell megnézni, ha sok az a 6 perc idegen nyelven. :)
Tudom elsőre fura összekapcsolni a két ünnepet, de Kínában ennek is megvan az oka. Kína nagy, a gyerekek országon belül is több száz, ezer kilométerre kerülhetnek szüleiktől egyetemre, dolgozni. Az óriási távolság miatt csak a nagy ünnepekkor, évente párszor tudnak hazalátogatni. Az elmúlt években viszont a nagy, egyhetes ünnepeket hosszúhétvégékre redukálta az állam, így nagyjából csak a kínai holdújév maradt, mint hosszabb szabadság, ami alkalmas a hazautazásra.
A videó arról szól, hogy anyuka még az ünnep előtt (megküzdve a 11 felcserélt jegyű telefonszámmal) felhívja távolban lévő gyermekét, aggódik egy sort, hogy eleget eszik-e, fel van-e rendesen öltözve a hidegben, ne maradjon fent sokáig, mert az nem egészséges, majd a végén megkérdi, hogy haza megy-e május 1-jén. Persze mindketten tudják, hogy nem tud hazamenni, minél nagyobbra növünk, annál messzebb kerülünk. Anyuka csak azért telefonál, hogy halljon a csemete felől, érezze a szeretetét, a gyermek meg csak nyugtatgatásként mondogatja, hogy hazamegy, hiszen nem mondhatja azt, hogy mennyi más dolga van, miért nem tud menni. De ez nem hazugság, így van ez jól, ezt nem lehet másképp csinálni. Bármikor ha anyukánk telefonszámába ütközünk, hívjuk fel bátran, elég ha csak annyit mondunk jól vagyunk.
Ennél kicsit részletesebb a videó, de ennyit tartottam fontosnak kiemelni. :)
Boldog anyák napját! :)