Tudom elmaradtam mostanság az írással, képfeltöltéssel, elég macerás és nem annyira szórakoztató elfoglaltság. De erőt vettem magamon és elhatároztam megírom most egyben Vientiane-t és Vang Vienget. Úgy is már egy csomó mindenre nem emlékszek, így legalább nem lesz olyan hosszú. :D

Először is a szokásos wiki oldal országinfókkal: http://hu.wikipedia.org/wiki/Laosz

Szóval valahol ott hagytam abba legutóbb, hogy éjszakai busszal február 19.-én reggel megérkeztünk Vientiane-be, Laosz fővárosába. A buszállomás itt is messze volt a várostól, de volt aki lecsapjon ránk és akivel kialkudhattunk egy mindnyájunknak elfogadható fuvardíjat. Ekkor még egy kipünk se volt, nem váltottunk még, de a tuktuk vezetők elfogadták a dollárt is. Ha már itt tartunk érdekességként megemlítem, hogy míg Kambodzsában mindenért dollárral fizettünk és csak váltó, apró volt a helyi pénz (az amerikai centek helyett), addig Laoszban érdemes volt helyi pénzre váltani, mert inkább abban számoltak. Persze az árfolyamokról röhejesek, 1 USD kb. 4000 kambodzsai rielnek, és 8000 laoszi kipnek felel meg. Egész hamar megtaláltuk a szállónkat, azt hiszem talán ez volt a legdrágább helyünk, de nem is volt rossz, kaptunk ingyen reggelit, igényes fürdő, szépen berendezett, kicsit zsúfolt, három ágyas, ablaktalan szoba. Bár az angkori szállást nálam egyik se tudta überelni. :) Lemostuk magunkról az út porát, és kicsit fáradtan reggeli után néztünk. Nagyon meleg volt, viszont ott állt előttünk az egész nap, így ha elcsigázottan is, de elindultunk felfedezni a várost. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Vienti%C3%A1n) Két éjszakát és két napot töltöttünk a városban, elég lett volna egy is. Nagyjából Pécs méretű, vagy még kisebb Laosz fővárosa, még egy mozi sincs benne, van helyette bowling pálya és Mekong part végig mindenféle étteremmel, éjszakai piaccal. Mikor terveztük a kirándulást már akkor is tanakodtunk mennyit maradjunk, de így legalább lazábbra lehetett venni városnézést, voltak beiktatva hosszabb alvások, henyélés a szálláson. Persze nekünk még így is sikerült csak rohanvást odaérni a város és mondhatjuk az ország legnagyobb látványosságához, a Pha That Luang templomhoz (nagy aranyozott buddhista templom, benne van a címerben, érméken). Azt hittük egy kupacban van minden néznivaló, de ez természetesen a város másik végében volt, így kicsit sietni kellett, de nem maradtunk le róla. Leszámítva hogy nincs sok minden a városban, nagyon kellemes trópusi hangulata van, mintha egy kis tengerparti városka lenne, de sajna csak a Mekong jutott neki. Én pedig már nagyon vágytam strandolni, ami Sanya-n a hűvös miatt nem sikerült túlzottan, Pattaya meg a thai-ok hülyesége miatt kimaradt.

A fővárosban töltött két nap és 4 órás búszút után megérkeztünk a várva várt Vang Vieng-be, a nyugati turisták buli helyére. A busz itt is kicsit távol állt meg a szállástól, szóval egy jó tízperces melegben csomagokkal cipekedés után sikerült megtalálni egyedi fapados, feelinges, ajtó nélküli (voltak helyette függönyök, meg zárható szekrények) faházainkat. Lepakoltunk és kerestünk magunknak egy szimpatikus, párnás-elfekvős éttermet, ahol egyben jól is laktunk és relaxáltunk is kicsit. A pihenő után itt is elindultunk megnézni a környéket, a közelben lévő folyón átkelve nem sokat sétálva egy kisebb hegyecske lábánál találtuk magunkat. Ahol a helyi jegyszedő bácsi szerint 10 perc alatt fel lehet mászni, simán megjárjuk sötétedésig és szép kilátás van. Nekünk ezt legalább egy órába telt, de lehet volt másfél is, így a végén már utánunk kiabáltak és elemlámpával mutatták az utat lefelé. Este összeismerkedtünk és söröztünk pár szállásbéli angol arccal, alig értettük őket olyan akcentusuk volt. Másnap eljött végre a Tubing napja. Ez nem jelent mást, mint nagy gumibelsőkkel lecsorogni a város mellett csörgedező Song folyón, aminek a partján egymást érik a bárok, napozó helyekkel, függőágyakkal, csúszdával, vízbe ugrálós kötelekkel, és a lányoknak ingyen koktélt kínálnak. Gondolhatjátok jól éreztük magunkat. :D Következő nap megismételtük ugyanezt úszógumi nélkül, a bárok közötti távot a parton vagy úszva tettük meg. Persze ez a hely úgy igazán buli, ha minél nagyobb csapat lóg együtt, hiányoltuk a nagyobb társaságot és a közös bandázást. Két és fél napig nem igazán sikerült szimpatikus emberekkel megismerkedni, pedig azért a lányokkal reménykedtünk, hogy Vang Viengben lesznek majd jóvágású nyugati turisták. Végül azért a harmadik és utolsóra tervezett esténken összeakadtunk (sajnos csak) két értelmes ausztrál sráccal, együtt ettünk, aztán az egyik városban járatosabb elvitt minket egy bucket bar nevezetű helyre. Azért hívják így, mert a városban népszerű vödrös kiszerelésű kevert italok itt a legolcsóbbak. Kicsivel több mint egy dollárért (10.000 kipért) lehetett kapni whisky-kóla/redbull és hasonszőrű italokat homokozó vödörben sok szívószállal. Azt hiszem ennyi elég is lesz erről az esténkről. :D Reggel Vera szólt a recepciós pultnál hogy maradnánk még egy éjszakát, ezt még este eldöntöttük és szerencsére egy kis költözködéssel ágyunk is lett hozzá. Nagy nehezen összeszedtük magunkat, ettünk, bringákat béreltünk és cseppet másnaposan eltekertünk a szép hegyek közötti utakon egy még szebb nem is tudom minek nevezzem, lagúnás helyre. Egy kicsi, de mély vizű, nagyon szép kékes-zöldes színű tavacskáról van szó és a körülötte elterülő hegyekről. Pancsoltunk, elnyújtóztunk a napon, megkóstoltuk a kókusztejet (nem nagy szám) és sajnáltuk hogy az volt ott az utolsó napunk. Az utolsó esténket már visszafogottabban töltöttük az italozás terén, tudtuk hogy másnap most már utazni kell. Mi tudtuk, de a recepción kevésbé. Reggel derült ki hogy a buszt nem szervezték át aznapra, így egy kicsivel korábban induló kisbusszal kellett mennünk. Volt gyors pakolás, le is estem a lépcsőről, jól bevertem a fejem. Még mindig élek, szóval semmi komolyabb bajom nem lett, de az utána következő utazást nem kívánom senkinek sem. Kényelmetlen kisbusz, végig szerpentin nagy sebességgel, fékezgetésekkel, hangos állandóan dumáló, idegesítő angol pasival, fejfájással, hányingerrel fáradtan mind ezt 5-6 órán keresztül. Ilyen rossz utam életemben nem volt még, szóval nagyon megkönnyebbültünk mikor megérkeztünk Luang Prabangba. Hogy ott mi történt, azt pedig csak legközelebb írom le. :)

Holnap talán képeket is válogatok, lássátok mikről írtam, Vang Viengben viszont a vizes helyekre nem nagyon vittünk gépeket, így kevés a kép, de majd igyekszek valahol keresni még. :)