Ezt a bejegyzést is csak úgy tudom kezdeni, mint az előzőt. Sajnálom, hogy elmaradtam az írással, írni nem akkora élvezet, mint olvasni. Viszont arra jutottam, hogy most inkább beszámolok az elmúlt több mint egy hónapról (mióta visszaértünk a nyaralásunkból), aztán együtt bízzunk benne, hogy később valamikor még befejezem az úti beszámolót is. Szerencsére útközben minden naphoz írtam pár sort, így könnyebb lesz emlékezni, az elmúlt egy hónapot nehezebb felidézni, inkább csak összefoglalom és kiemelem a legjobbakat.

Visszaérkezés után volt még egy hetünk sulikezdésig, kipihentük magunkat, eléggé tunyultunk, filmeztünk-sorozatoztunk (be kellett pótolni a nyaralás alatt felhalmozódott részeket:) és akkor még volt időm blogot is írni, képeket feltöltetni.
A suliban automatikusan mindenki eggyel magasabb csoportba került, így a csajok a négyesbe, én meg Ivánnal az ötösbe. Voltak, akik csak félévre jöttek, velük már nem találkoztunk, és vannak akik csak a második félévre érkeztek. A csoportunkban cserélődött pár koreai (az újak szimpibbek, de továbbra is elvannak egymás között), meg három orosz lány jött át magasabb csoportból. A tanárok fele megmaradt, köztük az osztályfőnök, Liu bácsi, és a beszéd-hallgatás tanár néni. Új tárgyunk is lett kultúra álnéven, amin hetente más-más témában ismerkedünk meg a kínai szokásokkal, hagyományokkal. Pár hete elindult egy nyelvvizsgára felkészítő óra, arra is beneveztem, szerda délután tömör 3 óra gyönyör. Első órán megtudtam, hogy a 6 szintű HSK vizsga 5. szintje, nemzetközi C1-nek felel meg, azaz felsőfok. Ennyire azért nem tudok kínaiul, inkább ez is olyan mint az otthoni középfokú angolnyelvvizsgák, könnyen meg lehet csinálni, de nem jelenti azt, hogy rendesen is tudsz azon a néven. De legalább arra is készülök, tanulok, lesz egy kis megmérettetés. A suliban úgy sem viszik túlzásba a számonkérést, kicsit súlytalan az egész, ha te nem akarod nagyon csinálni, akkor nem erőltetik. Ez olyan, hogy én bármeddig el tudnék üldögélni a könyvek és az írásjegyek felett, és sose érzem úgy hogy végigértem, kész vagyok, más meg már unja és nem tud mit kezdeni magával. De nem vagyunk egyformák, nem egyformák a céljaink, terveink, és a módszereink sem.

Pár hete már itt is el lehetett hagyni a nagykabátot, általában délutánra már 20 fok fölé fel szokott melegedni az idő. Ez két dolgot vont maga után. Az egyik hogy az elmúlt hétvégéken sokat mentünk ki kirándulni a szabadba. A másik hogy felmértem (vagy le?:) a fizikai állapotom és arra jutottam, hogy ez így már nem állapot, főleg nem tavasszal, nyáron, szóval elkezdtünk mozgolódni. A közeli fitness klubban kiváltottunk egy három hónapos bérletet. Ezzel használni tudjuk az ottani gépeket (futópad, biciklik, egyéb kondi-felszerelések), és részt vehetünk mindenféle órákon. Van többféle jóga, aerobic, sztepp-aerobic, ezeket ki is próbáltuk és járunk rájuk, de van még pl. hastánc, meg taekwando is.

Részletezem még kicsit a kirándulásokat, mert voltak emlékezetes pillanatok.
Április elején (3-5.) ünnep (a kínai halottak napja, sírtakarítás napja) volt itt, kaptunk is két nap (hétfő-kedd) szünetet az iskolában. Azaz a hétfőt le kellett dolgoznunk szombaton, így csak szombaton mentünk el bulizni. Összeismerkedtünk egy kínai pasival és a barátjaival, és elhívtak minket hétfőn kirándulni, csak annyit mondtak hogy kocsival megyünk nem túl messze, virágzó fákat nézni (tavasszal ez itt fontos program). Miért ne alapon elfogadtuk a meghívást. Vera Pekingben volt, így négyen mentünk Feri, Iván, Klári meg én. Reggel 7-kor szedtek össze minket, több kocsival, mint utóbb kiderült kb. 50 kínai indult együtt útnak kirándulni. A legtöbbje hegyet mászni ment, de a mi kis csapatunk nem készült ilyesmire, így minket kocsival felvittek a virágzó fákhoz, ott nézelődtünk egy fél órát, és természetesen mindenkivel le lettünk fényképezve. E megerőltető tevékenység után továbbálltunk, út közben megnéztünk még egy halneveldét, végül megérkeztünk a célállomáshoz egy szabadtéri étkezdéhez. És hogy miket ettünk: rántott tulipán, sült birkavért, és kutyatejet, azt a gazt, amit a virágzó fák közelében szedtek fel a földről. Mindent megkóstoltam, a kutyatejet valami szószfélével ették, de az így is, úgy is keserű volt… Nem csak ettünk, ittunk is. A kínaiak két dolgot isznak, rizspálinkát és sört. Előbbit inni nem mondanám élvezetesnek, így a 2,5%-os Qingdao sörök mellett döntöttünk. Viszont azt is úgy isszák, mint otthon a felest, decis poharakból és koccintáskor a köszöntésük annyit tesz, hogy idd szárazra a poharat. Plusz, ha valakivel pertut iszol, tiszteletlenség nem meginni. És mindenki mindenkivel ivott pertut. Délután újdonsült ismerősünknél pihentük ki a fáradalmakat, csak ruhát cserélni vittek haza minket, vacsoráztunk és mentünk újból bulizni. Már holt fáradtak voltunk, de nem illik nemet mondani, így maradtunk, de a végére beindult a buli, a cuki zimbabwei dj-nek még magyar zenéje is volt. :D A köztes vasárnapon sem hagytak nyugodni minket, másik kínai pajtásunk rángatott el minket ebédelni. Fél 12-kor telefonált, mi még ágyban kicsit másnaposan, ő meg már a ház előtt. Szóval ezen a hétvégén sem tanultam sokat.

Egy másik hétvégén Klárival mentünk el egy jinani parkba élvezni a szép időt. Mi néztük a cuki kínai családokat, főleg a kisgyerek-apuka páros nagyon édes errefelé, a kínaiak meg néztek, fényképeztek minket. Mi is Fényképeztünk, lesznek képek előbb vagy utóbb.
Aztán volt olyan is, hogy hét közben délután se tudtam a négy fal közt ülni (főleg hogy kb. melegebb volt/van kint, mint bent), és elmentem a nagy tó parkjába tanulni. Egy félreeső padon sikerült is végigvenni, amit akartam, aztán másik naposabb pad után néztem csak úgy üldögélni, keresztszemezni (nagyon szép, cuki mintákat lehet itt kapni, egynek nekiestem). Egy kínai srác volt olyan bátor hogy odajött beszélgetni (nem is volt teljesen szokványos fajta), nem helybéli volt, aznap utazott is tovább. Pedig jó tanár lett volna… Mondta, hogy pár lépéssel arrébb van külföldi ismerőse, menjünk oda beszélgetni. Egy afrikai srác és egy ausztrál lány volt ott, mindkettő angolt tanít a környéken. Vegyes csapatunk felkeltette már több kínai fiatal figyelmét is, persze hogy odajöttek. Számot cseréltem egy sráccal, hogy majd segítjük egymást kínaiul-angolul.

Most már el is érkeztünk az előző hétvégéhez. Pénteken tanítás helyett kirándulni vittek minket a tartomány második legmagasabb hegyéhez (Meng-hegy, 蒙山). Buszút 2-3 óra között valahol, szóval utaztunk 5-6 órát és ott voltunk 4-et. Szépen ki van építve, parkosítva a hegyoldal, jót sétáltunk, lépcsőztünk, csak a vízesések hiányoztak. Mert a parknak amúgy az a legnagyobb látványossága, de csak nyár közepére esik le elég eső a vízeséshez… Sebaj, ez is valami, ahhoz képest, hogy kedden még nem tudták hova visznek kirándulni minket pénteken. :P Szombatra a parkban megismert srác invitált meg barátaimmal Weifang-ba, a tartomány egy másik városába, mert hogy most van ott a nemzetközileg is híres sárkányfesztivál. Utána olvastunk tényleg van ilyen, miért ne menjünk, hárman csajok vonatra ültünk fél 11-re odaértünk. Nagy nehezen megtaláltuk egymást, érdeklődtünk hol van a sárkányeregetős verseny, ekkor kiderült, hogy az csak másnap lesz, erről is lemaradtunk. Láttunk helyette egy szép kis múzeumparkot, és a kiépített belvárosi részt. Kínai barátaink nem hagyták, hogy kimaradjunk a sárkányokból, vettek egy sárkányt és esetlenül próbálkoztak fent tartani az égen, nem túl sok sikerrel.

Ezek voltak az érdekesebb sztorik az elmúlt hetekből. Itt húsvét sincs, így holnap suli, de lesz majd három napos május elseje, úgy tűnik akkor is majd hegyet mászunk. :)

Magyarul is kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek! :)