Már pénteken gondoltam írok egy bejegyzést a közelgő ünnepről, de nem is tudom miért ez elmaradt, úgyhogy most megpróbálok írni az ünnepről és a kirándulásról egyben, amíg friss az élmény.
Kínában és még néhány ázsiai országban minden év ötödik holdhónap 5. napján (ez idén június 6.-ra esett) van a magyarul kicsit döcögősen hangzó sárkányhajó ünnep (Duanwu jie, 端午节). Pár éve Kínában ez már hivatalos 3 napos ünnep, persze ebből most 2 nap hétvége volt. Több mendemonda is létezik honnan ered az ünnep, érjük be a legelterjedtebbel. Eszerint i.e. 278-ban egy a kínaiak körében közismert és tisztelt költő-államférfi, Qu Yuan (屈原) e napon vetett véget életének egy folyóba ugorva. Állítólag a helyiek ekkor csónakjaikból evezőikkel felverték a vizet és rizsgombócokat dobáltak a folyóba, hogy a halakat távol tartsák Qu Yuan testétől. Szóval innen erednek a sárkánycsónak versenyek (amiben mellesleg idén a magyarok elverték a kínaiakat Shanghaiban:), és az ilyenkor kötelező fogyasztású levélbe csomagolt, ragadós, töltött rizskészítmények, rendes nevén zongzi (粽子).
Már félévkezdéskor tudatták velünk, hogy mikor lesznek a szünetek, így ezt is előre tudtuk és beterveztük erre a hosszúhétvégére Qingdao-t. Közben a lányok csoportjában közösségi kezdeményezés is indult, hogy többen szervezetten menjünk együtt. A szervezést a nyelvi és helyi előnyökkel is rendelkező fiatal tanárnőnk (Helena) vállalta, sikerült is neki egyből a legdrágább vonatjegyeket megvennie, de sebaj így legalább 2,5 óra alatt letudtuk a 400 km-es távot és kényelmesen utaztunk. Végül egy 10 fős csapat jött össze 3 cuki koreai leányzó, egy üzbég, egy kazah és kanadai srác vett részt a kiránduláson hármunkon és Helenán kívül.
Szívás hogy Qingdao-ról nincs magyar nyelvű ismertető oldal, vagyis nekem nem dobta ki a google, szóval írok pár sort a városról, aztán utána az élményekről. Szintén Shandong tartományban található a tengerparton, egy kb. 2,8 milliós lakossággal rendelkezik, már épül a metró is, szerintem ők 1-2 éven belül már használni is fogják. :P A város és környéke különlegessége hogy a 20. század elején (1898-1914) elég erős német befolyás alá került, aminek markáns jegyei máig meghatározzák a várost. A németeknek köszönhetően megnyílt és azóta is üzemel az első kínai sörgyár, valamint sok szép európai jellegű ház épült a belvárosban.
Mi szombat reggel indultunk és 11 óra körül érkeztünk Qingdao-ba, kicsivel hűvösebbnek éreztük az időt mint Jinanban, de mint utóbb kiderült még aznap volt a legmelegebb napunk (legalábbis a városban). Az állomásról pár perc séta a tengerpart, meg is néztük mielőtt kibuszoztunk a Qingdao Egyetem közelében lévő szállásunkhoz. Heten lányok egy szobába kerültünk, a fiúk meg külön, de csak nálunk volt korlátozott kapacitású bojlerrel felszerelt fürdő. Szóval az esték kicsit elhúzódtak mire 10 ember lezuhanyozott, főleg ha még be kellett iktatni egy-egy fél órás szünetet, hogy melegedjen a víz. Megebédeltünk és elindultunk várost nézni. Sajnos egyre hűvösebb és szelesebb lett az idő, persze a sétára senki se vitt hosszú felsőt-nadrágot, volt aki az egész kirándulásra csak rövidnacit hozott (nekem mondjuk zárt cipőm nem volt, de anélkül még el lehetett lenni). Szombat délután megnéztük a már emlegetett nyugati épületes negyedet, voltunk egy másik partszakaszon, ahol a házasulók szeretnek fényképezkedni, plusz egy parkot is megnéztünk volna még, ha nem lett volna olyan hűvös. Végül vacsorázni indultunk, csak nagy nehezen találtuk meg az esti éttermet, szét is fagytunk, engem még a szandál is megkínzott. Beláttuk hogy így nem lesz tengerparti fürdőzés, feleslegesen utaztattuk a bikinit, így vasárnapra hegymászás lett az új program, a közeli Lao-hegyre (崂山).
Felkeltünk, megreggeliztünk a helyi kis piacon (itt ettünk zongzi-t is), kisboltban találtunk kávét, kakaót. :) Helyi városi busszal mentünk vagy egy órát, jó tömött volt, szerintem kínaihoz nem kerültem eddig ilyen közel. :D Leszállunk a buszról hétágra süt a nap, 30 fok. Szerencsére a kínaiaknál a hegymászás leginkább lépcsőzést, kiépített ösvényen való sétálást jelent, így gumipapucsban is teljesíteni tudtam a távot. Nagyon jó élmény volt és a lehető legjobb programválasztás is. Vagy egy órát vártunk, hogy a kínaiakkal versengve foglaljunk helyet magunkon a visszamenő buszon, de sikerült. Ahogy beértünk Qingdao-ba eltűnt a nap és szitáló köd szállt a városra, plusz az hőmérséklet is visszaesett vagy 10 fokot. Estebéd után korán lett volna még visszavonulni, így megint a hideggel dacolva beindultunk a városba, a sörutcára. Hangulatosan ki van építve a turistáknak, sok szép látványelemmel, kiülős étkezdékkel, ahol végig lehet kóstolni a helyi söröket. Miután bejártuk az utcát, választottunk is magunknak egyet a sok közül. A barna sör nem vagyok biztos hogy nem kávéval volt színezve, de nagyon fura íze volt, a többivel nem volt gond. Volt egy kis ivós játék, leestem a székről, pedig nem is ittam annyit. :P Az utolsó buszokat lekéstük, pedig nem is volt olyan késő (10 óra kürül), így Vera pofátlan taxifogó képességének köszönhetően csak hazajutottunk. Hétfőn a reggeli után – továbbra is ködös, 20 fok körüli időben - egy másik partszakaszt mentünk megnézni, ahol az a nagy, híres, piros szobor áll, mellette meg egy bazársor, mindenféle portékával. 
Sajnos itt eléggé elcsesztük az időt, habár elbuszoztunk a sörgyár múzeumáig, nem volt már időnk bemenni szétnézni, vissza kellett menni a szállásra a cuccunkért, aztán a vasútállomásra. Indulás előtt még megkajáltunk, a vonaton meg jól beájultunk. Ennyit írásban, többit majd képben a napokban! :)
A mostani hétvégére nincsenek ekkora tervek, csak a városban csavarogni, aztán lehet következő héten egyik hétköznapra beütemezünk egy vidámparkot. Majd beszámolok a programokról, a hétköznapok továbbra is sulival, tanulással, mozgással, sorozatozással, meg közösségi programokkal telnek, de már egyre inkább érezzük, hogy ezek a napok már meg vannak számlálva.
Puszi mindenkinek! írjon aki ráér! :)
