Tegnap olyan sokat tanultam (déltől este 8-ig nem is nagyon álltam fel az asztal mellől), hogy ma úgy döntöttem rám fér egy kis lazítás, ezért kaptok kajálós, iskolás és egyéb hétköznapos képeket.
A képeket majd igyekszem feliratozni és logikusan sorba rakni, de lehet kérdezni! Ezt vegyétek két adagnak és osszátok be, most legalább kerítettem időt ezzel foglalkozni! :)
Természetesen ma sem írtuk meg a dolgozatot, de már egyre kevésbé hoz lázba a dolog. Viszont ez a plusz egy óra különbség elég aggasztó, de nem nagyon tudunk vele mit csinálni…
ui: Ajánlom hogy albumonként nézzétek a képeket, mert akkor nem keverednek össze. És ne diavetítéssel, mert akkor nem jelenik meg amiket a képekhez írtam…(tudom körülményes:)
Amikor az előző bejegyzést írtam azt hittem tudom hova visznek minket, másnap kiderült, hogy még sem oda. Sebaj, legalább tudunk a közelben egy helyet, amit magunk is megkereshetünk. Bár most leginkább a termálfürdő keresésre vagyok ráállva, igazán jól esne ebben a hűvösben beülni egy forró vizes fürdőbe.
Tehát péntek reggel fél 9-kor indultak a buszok a suli udvaráról és fél 12 körül sikerült megérkeznünk. Viszonylag sokat mentünk, de még Shandong tartományon belül maradtunk. Első állomás egy cseppkőbarlang volt, csináltunk képeket, a bejegyzés célja végül is ezeknek a felvezetése, leírása. Bár annyira nem jön át a látvány, mert ha vakuztunk, akkor a hangulatfények vesztek el, ha meg nem akkor kb. minden. :) Tehát a hangulatfények: a kínaiak szeretik a csicsát, ez most is átjött, de tetszett. Szóval szép színes, karácsonyi füzérek voltak felaggatva mindenhova, színes fényekkel világították meg a teret. Lehetett volna gumicsónakban ülve végigsodródni a pályán, de nem tudtuk mennyire vízmentes az, milyen hosszú, gyors a pálya. Utólag bánom, hogy nem mentünk, legközelebb nem hagyok ki ilyeneket.
A barlangtól fél órás buszozás után egy sziklás-lépcsős parkos helyre mentünk. Mindenki elég kimerült volt már akkorra, de mi azért megküzdöttünk újból a lépcsőkkel. Sokan lent maradtak a buszban, de minek ültünk volna lent 2-3 órát, ha új dolgokat láthatunk.
A képek továbbra is többet mondanak, szóval először a buszból készült tájképeket fogjátok látni, majd a barlangosokat végül a parkban készítetteket. Nem mindegyiken festek a legjobban, de gondoltam lássátok, hogy én is ott voltam! :D
Itt a hidegen kívül nem sok minden van, állítólag csak november közepétől lesz fűtés. Majd meglátjuk, hogy viseljük, ha nagyon rosszul, akkor mi is beszerzünk valamilyen egyéb fűtőtestet. A dolgozatot elhalasztották egy héttel bár ez csak szerdán lett eldöntve. Vasárnap elég ideges voltam miatta, mert még sok minden maradt aznapra és délután 2-ig nem nagyon álltam neki tanulni. Utána rendesen belehúztam, el is fáradtam aznap, kicsit felesleges volt így a hajtás… De hétfőn sokan hiányoztak (nem véletlenül..) és ezért a tanár bácsi elnapolta, szerdán pedig a kis koreai pajtások kisírták a következő hétfőt. Itt már megint egy nappal korábban elérkezett a hétvége, holnap nem kell suliba menni, csak az egyetem alapításának 60. évfordulóját ünnepeljük egy ingyen ebéddel. Addig ki se kelek az ágyból, hiányzik egy jó nagy alvás, most meglesz. Amúgy is kicsit nehéz reggelente elhagyni a takaró melegét.
Szóval lessétek a képeket és írjatok! :)
ui: Hétköznapis képeket is készülök felrakni valamikor a hétvégén, szóval nézegessétek! :)
Igen, itt is véget ért a jó idő, egész hirtelen váltással. Szombaton még rövidujjús, vasárnap meg már kabátos idő volt. Már pénteken megkezdtük az előkészületeket (bár akkor még nem tudtuk, hogy ilyen hamar szükség lesz a meleg holmikra), de kabátot csak vasárnap sikerült vennem. Nem túl olcsón, de elég vastag, remélem télre is elég lesz és ráadásul nem is kínai, hanem koreai.
Nagy események nem történnek, hét közben újból suli, délutánonként pihenés és tanulás. Pénteken közös összejövetel-buli, aztán szombaton azt heverjük ki. Vasárnap pedig már a következő hétre készülünk. Kalligráfián a pontok után most már a vonalakat tanuljuk, sőt már egy írásjegyet is próbáltunk festeni, kíváncsi vagyok, holnap meddig jutunk. Akit érdekel, hogy miről van szó, az itt olvasgathat, vettem a fáradtságot és kerestem egy linket. :)
Most a hét elején kicsit kibuktam, kezd csömöröm lenni az írásjegyekből. Az egyik óránkon, ami csak hétfőnként van, hetente két, legalább egy oldalas szöveget kéne végigvennünk. És ezek olyan szövegek, amikben nagyon sok új írásjegy van, mennyiségre megtanulhatatlan, minőségre hasztalan... Tegnap egy mondatot kellett volna felolvasnom, de nem tudtam és ettől kicsit kiakadtam. Főleg az bosszant, hogy a sok koreai úgy tanulja a kínai nyelvet, hogy akkor is el tudja olvasni a gyökök alapján az írásjegyet, ha azt nem ismeri, nem tudja a jelentését. Néha már én is rájövök a gyök alapján, hogy mi lehet az adott írásjegy kiejtése, de legtöbbször, ha még nem tanultam, akkor nem tudom elolvasni. Tehát a koreaiak nem égnek olyan látványosan, mint én. De legalább megnyugtat a tudat, hogy a jelentést ők sem értik és nekik is nehéz-sok az óra, csak a tanár nem veszi ezt észre… Nem túl kellemes, hogy hetente egy óránk van, de arra az egyre legalább 4-5 órát kéne készülnöm és attól veszi el az időt, amiből heti 4-5 tanóránk is van. Például jövő hét hétfőn a főtárgyunkból lesz témazáró szerű dolgozat és én inkább arra fogok gyúrni, mint erre a szörnyűségre. De hogy írjak valami pozitívumot is, múlt héten kikaptam egy 1 oldalas beadott házi dolgozatot és az állt rajta (kínaiul), hogy jó írás, az írásjegyek is nagyon jók. Ezt ösztönzésként ki is ragasztottam a falra. Talán kaptok az asztaltájékomról is majd képet. :) Egy másik órán nyelvvizsga-felkészítős könyvből tanulunk, az elég kemény, de küzdünk. Most már azzal a szemlélettel tanulom az írásjegyeket, hogy előbb- utóbb ismétlődniük kell, egyszer majd elfogynak… Csak legyek kitartó és türelmes, és győzzem mindegyiket megjegyezni.
A csapat hangulata egyből jobb lett, mikor ma megtudtuk, hogy pénteken tanítás helyett kirándulni visznek minket. Ez alkalommal úgy tűnik, hogy jobb-szebb helyre megyünk kirándulni, mint legutóbb, de viszünk majd magunkkal fényképezőgépet és meglátjátok Ti is!
Tegnap este volt a kínai tehetségkutató műsor döntője, mi nem találtunk tehetséget, de gondoltam megmutatom nektek, hogy kik jutottak el Kínában a döntőig.
Valószínűleg nem éppen a tehetség, hanem a hátrányos helyzet számított az embereknél, mert a 8 előadás közül kettőben végtagvesztett, kettőben nagyon túlsúlyos szerepelt és természetesen a kisgyerek sem hiányozhatott.
A nyertes a karnélküli, lábbal zongorázó srác lett:
Több érdekességgel nem terhellek titeket, pedig volt még félkarú lány-féllábú pasi táncospáros, fiúnak öltözött stand up-os kislány, de a végén arra jutottunk, hogy ezek otthon mind kiestek volna már a válogatáskor…
Jelentem a képek feltöltve (indafoto.hu/kewendi) és itt van pár link ráadás.
Az elsőn a kedvenc sorozatunkról pár kép zenével, hogy átérezzétek miről is van szó! Ha nagyon megtetszett akkor itt a youku-n fent van kínaiul az összes rész! :)
Úgy tűnik szerdánként jutok arra a pontra, hogy írni kéne már. A szünet eddig elég érdekesen alakult, pár váratlan programmal. Múlt hét csütörtökön végül nem volt tanítás, hanem valamilyen vásárlós-kiállítós expóra vittek el minket. Klárit egyből be is ültették egy kézműves standhoz fém hamutálat kalapálni, pár percre rá már kamerák és mikrofonok vették körbe, amit mi sem úsztunk meg. Próbáltunk néhány mondatot kínaiul gagyogni. Péntek-szombat napközben a suli fáradalmait hevertük ki (sokáig aludtunk) és/vagy cuki kinai sorozatot néztünk. Nagyon komoly egyetemista, szerelmi háromszögről szól, lassan megkedveljük a ferdeszemű pasikat. Az estékre azért összeszedtük magunkat, egyik nap éjszakai piacon jártunk, ami egyáltalán nem volt olyan jó, mint amilyennek hangzik, a másik este meg bowlingoztunk. Vasárnap már egy fokkal aktívabbak lettünk, miután megebédeltünk elmentünk megnézni a város közepén lévő nagy tavat (Daming-tó) és környékét. Kicsit lassan értünk oda, így csak egy kisebb szegletét sikerült bejárni, de az is nagyon szép volt, lesznek majd képek (Klárinál már vannak). Van még rengeteg időnk, hogy felfedezzük a többi részét is, bár az igaz hogy jó időben kellemesebb. Mellesleg itt még mindig szép és viszonylag meleg az idő, remélem így marad még sokáig.
Hétfőn nagy kalandra vállalkoztunk, Klári inkább ki is hagyta, húzós nap volt. A helyi tv-n esténként vízi-ügyességi vetélkedős műsor van, ebbe mentünk szerepelni. Kaptunk érte fejenként 200 pénzt, plusz aki végigment időben az egy mobilt is. Én a nehezén túljutottam, de az időm lejárt, nem értem végig. Chris, a kanadai gyerek szerzett telefont is. Az utazással, meg mire mindenkit felvettek, elment a nap. Hazafelé a fiúk győzködtek, hogy ne szálljunk le a mi kolinknál, menjünk át egyből hozzájuk egy sörre, amiből brandy-kóla lett és nem egy. Jót buliztunk, az iszogatás után táncolni is elmentünk. Sikerült először többet inni Kinában, de a nálam szokásos másnap elmaradt, csak egy átlagos, délig alvós, semmittevős nap lett. Klári mivel kimaradt a buliból, nem volt mit kihevernie és hétfőn is egyedül volt, szóval ma már menni kellett vele. Mondjuk amúgy se sok látványosságot láttunk még a szünetben. Vera kicsit lebetegedett, a fiúk lusták voltak felkelni, úgyhogy ketten indultunk el egy viszonylag közeli buddhista templom-együtteshez. Kalandos utazások voltak és látványos helyek. Az oda út taxi-távolsági busz és helyi fuvarozó vállalkozó segitségével valósult meg, európai árakon. Viszont visszafelé már a fuvarozó vállalkozóknál is alkudtunk 5 pénzt, aki kivitt minket a főúthoz buszt fogni. A busz helyett egy újabb minibuszos egyéni vállalkozó vett fel minket és fele áron vitt el minket Jinanig. A minibusz kisebb volt a transporternél és 10-en nyomorogtunk benne kinai helybéliekkel. Persze nem a koliig vittek minket, szóval még a buszokat is bepróbáltuk spórolásként. Ez történt eddig, igérem holnap rakok fel mindenről képet!
Itt vagyok újra, holnap megyünk utoljára iskolába (de nekem már holnapra se kell tanulnom), aztán több mint egy hét szünet. Pénteken, október 1.-én lesz a népköztársaság kikiáltásának évfordulója, itt ez olyan, mint otthon az augusztus 20., nemzeti ünnep. És a kínaiak jó szokása hogy egy nap szünet nem elég, szóval az egész következő hetet megkaptuk. A baj már csak az, hogy a vonatjegyek elfogytak, nem tudunk messzebbre elutazni. De a környéken is van még mit felfedezni, pihenhetünk sokat és a pénztárcánknak is kímélőbb.
Múlt hétvégén a közelben lévő Ezer Buddha hegy parkjában jártunk hárman lányok, plusz Klári és Vera csoporttársa egy pakisztáni fiú, Hafei (ez a kínai neve, az igazi megjegyezhetetlen) csatlakozott hozzánk. Hafeit szeretjük, mert bár tud angolul, mégis kínaiul szeret csak beszélni, szóval lehet vele gyakorolni. Érdekes hogy sokkal jobban beszél, mint mi, mégis lement a 3. csoportba. A kirándulásról majd ma vagy holnap töltök fel képeket, figyeljétek a fotóalbumot!
Hétfőn este újból a másik egyetemre mentünk Feri szülinapját ünnepelni. Koreai étterembe vittük, jó nagy társasággal. Az étterem jól nézett ki, mi is sütögethettünk magunknak húsokat. Az asztalok közepe ki volt vágva, alul gázpalack és arra került rá a főzőlap. Megvolt a hangulata, de a kaja nem volt olyan nagy szám. Azt mondták, hogy ez nem is teljesen echte koreai kaja, úgy hogy kipróbáljuk még ezt másik helyen is. Feri kapott a koreai szobatársától egy tortát, azt vittük magunkkal az étterembe.A tortához itt jár mindenféle csatolmány: gyertya, papírtányér, műanyag evőeszköz, papírkorona, nagyon ötletes és a torta is egész jó volt. A vacsi után még beültünk egy kicsit a közösségi helyiségükbe iszogatni és dumálni, de éjfél körül már itthon voltunk, másnap iskolába kellett menni. Talán erről is sikerül képet szereznem Verától, aznap este ő volt a fotós!
Múlt héten már volt egy kalligráfia (shufa) óránk, de azon még csak megbeszéltük mit kell vinni, meg milyen típusú írásmódok vannak, és mi melyiket fogjuk tanulni. Mára be is szereztünk mindent (papír, tinta, ecset) és mentünk vissza a délutáni órára. Munkához is láttunk, megtanultuk, hogyan kell pontot festeni és még az sem könnyű és abból is 4 féle van. De érdekesnek tűnik, meg lehet tanulni és jó kikapcsolódás. Eddig ez az óra ment el a leggyorsabban!
Majd írok hogyan telik a szünet, mit csinálunk, merre jártunk!
Gondoltam, ha már itt, Kínában ekkora felhajtás van körülette megemlítem nektek a dolgot. Ma ünneplik az őszközép ünnepet, ami minden évben más napon van, mert a holdnaptár alapján van meghatározva az őszközép napja. Csak úgy, mint a hold újév is.
Ha kicsit többet szeretnétek tudni erről az ünnepről és az eredetéről, akkor itt olvashattok róla:
Az itt olvasott történeteket próbálták ma elmesélni nekünk az iskolában kisebb-nagyobb sikerrel. És természetesen hold sütit is kaptunk, ez is a tradíció része. Többféle ízesítésű létezik belőle, amit én kaptam az nem volt nagy szám. Ezek után a tanár bácsi megkérdezte, hogy a mi hazánkban fűződik-e valamilyen történet a holdhoz. Ti mit tudtok? Anya, elő tudsz állni valamilyen magyar mesével, mondával?
Az ünnep szépsége, hogy ezen az estén mindenki a holdat nézi, és a családjára gondol, főleg hogyha nincsenek együtt. Mi még nem voltunk kint, mert elég hűvös van, de kíváncsi vagyok, mennyire nagy a telihold. Ha gondoljátok Ti is nézegessétek a holdat!
Most mindenféle érdekességet, tapasztalatot fogok megosztani veletek, ami csak eszembe jut, összefüggést ne keressetek.
Az imént regisztráltam a kinai facebook-ra (renren.com), remélem jó sok kinai barátom lesz, akivel levelezhetek. Az egyik kinai leányzót fel is vettem, már régen találkoztunk velük, nem kéne hagyni, hogy elhaljon az első és eddig egyetlen kapcsolat.
∞
A notebookhoz kapott hűtő el is romlott, pedig pont ma vettem egy sárga, bogáralakú, 4 lábú USB-elosztót, hogy mindent tudjak egyszerre használni..
∞
Néhány napja ágyneműt is akartam venni, de mivel ilyen szavakhoz hogy huzat, párna, takaró még nem volt szerencsém önkiszolgálóban választottam egyet. Itthon kibontottam és egy szép, szines lepedő volt a benne… Szóval még képeznem kell magam erre a dologra, hogy el tudjam magyarázni, mit szeretnék.
∞
A szobához nem kulcsunk, hanem mágneses kártyánk van. Ma hazaértünk a bevásárlásból és nem nyilt az ajtó egyikünk kártyájával se. Mentem le a portára előadni a problémát, második körre, arra a következtetésre jutottak, hogy az ajtóban lévő leolvasóban lemerült az elem! Jött a szerelő bácsi, belerakott négy új ceruzaelemet és máris működött a zár. Amúgy a harmadikon lakunk, ami otthon 2.-nak felel meg, mert a földszint az első emelet.
∞
A kólát és a sört 6 dl-es üvegekben árulják, tehát többet kapunk belőle kevesebb pénzért.
∞
Itt Kinában kezdünk rászokni a cuki-csicsás dolgokra, barbie-s ceruzám, mickey egeres tolltartóm, rózsaszin lámpám és szintén rózsaszin, virágos félliteres palackom van.
A történet az első jinani hétvégénken kezdődik. Tehát ekkor pénteken Iván, Chris és Bailys (a litván srácot tényleg igy hivják) találtak egy elitebb club-ot, ahol nagyon jól szórakoztak és másnap elő adták hogy menjünk el mi is aznap velük. 50 yuan lenne a belépő erre a helyre, de a fehér ember itt nagy reklámnak számit, igy mi ingyen mehettünk be. Ráadásul a fiúk előző nap pár fejessel is összehaverkodtak. Egyből lett kis asztalunk is, ahova a drága sörök mellé (azért ezt fizetniük kellett a fiúknak) ajándék gyümölcstál érkezett. A zene egészen nyugati volt, a keverés és a számválasztás sikeredett érdekesen. Táncolni vagy a kis asztalkák körül, vagy egy keskenyebb szinpadon lehet. Gondolhatjátok ha fehér ember táncol a szinpadon az nagyon menő ott, szóval rátettünk még egy lapáttal, hogy még jobban megbámuljanak minket. Jó dolog néha kitűnni a tömegből, Klárival élvezzük, hogy itt mindenhol – nem csak a buliban és nem csak pasik, sőt elég sok kinai lány, asszony – megjegyzik, hogy milyen szépek vagyunk. Ez hiányozni fog otthon! :P
A kinaiak viccesen táncolnak, de őket még Bailys, a litván gyerek is übereli, a többiekkel gyakran összemosolyogtunk mikor őt néztük. Amúgy ő szerintünk nem teljesen százas, kicsit autistának tűnik. Közös buli képek még nem készültek, de ha majd lesz, akkor megláthatjátok.
Most szombaton áttaxiztunk a másik egyetemre, ahol a két másik magyar fiú Ambrus és Feri tanul. Az ő egyetemük kivülről jobban tetszik, ápoltabb és az egyik külföldi koli aljában van egy társalgós-zenés helyiség ahova be lehet ülni pár üveg sörrel és dumálni. Olyan drönk szerű, sajnos nálunk nincs ilyen, pedig szerintem ott ülnénk minden este. Igy valószinű ott fogunk ülni minden hétvégén náluk. J Kis alapozás után tovább mentünk erre a korábbi helyre. A buli nagyon jól indult, a dj valahonnan keritett egy elég ismeretlen magyar tuctuc számot, de nagyon örültünk neki! Sok jó zene és szinpadon táncolás-ökörködés után egyszer csak elhallgatott a zene és kicsit sötétebb lett. Azt hittük ez a show része, hülyitsék a tömeget. A kinaiak elkezdtek énekelgetni, kiabálni. Majd jött a kisfőnök hogy mi is adjunk már elő valamit, ha tudunk. Ezek után a kis magyar társaság a szinpadon Freddie Mercury után szabadon elénekeltük a tavaszi szél vizet áraszt-ot. Nagy sikerünk volt, nagyon élveztük. Aztán kiderült, hogy nem show-ról van szó, hanem elment az áram. A kinaiak ezerszer bocsánatot kértek, legközelebb ingyen buli meg minden, nagyon aranyosak.
Tegnap este ismét átugrottunk a fiúkhoz pár sörre és dumálni. Ittunk valami 20% körüli koreai valamit, narancslével már iható is lett. Lányokkal jókat vihogtunk és dumáltunk egy kis ital után, aztán beült mellénk egy koreai fiú, vele is nagyokat nevettünk. Se angolul, se kinaiul nem tudnak perfektül, szóval mókás ezekkel a kommunikáció. Azt mondta, hogy főz nekünk koreai kaját, szóval péntekre hivatalosak vagyunk vacsorára. J
Mostanság a hétköznapok nem olyan izgalmasak, elkezdődött a mókuskerék. Lassan, de szokjuk a tanitást, szerintem minél több órán vagyunk túl, annál jobb és könnyebb a megértés. Hétfőn délután papirmunka miatt kellett visszamenni a suliba, ma pedig a rendőrségre volt közös kirándulás, hogy legyen vizumunk, tartózkodási engedélyünk. Persze ezért is elkértek 400 pénzt, de a napokban már megkapjuk az ösztöndijat, meg azért tartalék is van. Október 1-10. között lesz egy kis szünetünk, tervezzük, hogy meglátogatjuk Julit Nanjingban és onnan már Shanghai sincs annyira messze, szóval nem hagyjuk ki a világkiállitást sem, ha sikerül összeszervezni.
Nagy történések most tényleg nincsenek, de majd igyekszek tematikus bejegyzéseket irni. J
Képes beszámoló következik, de igérem legközelebb próbálok tartalmasabbat irni! J
Ezzel vonattal utaztunk, 150-250 km/h-val haladtunk, kevesebb mint 3 óra alatt tettük meg az 500 km-es távot. Mondjuk repcsivel ez kb. csak fél óra lett volna! :P
Aztán most haladjunk belülről kifelé. Itt a szobánk Klárival ékesitve:
A két magas épület között lévő kisebb a mi kolink. Ezen az úton sétálunk ki reggelente a sulihoz, az út elején van egy közepes méretű bolt, ahol elég sok mindent be lehet szerezni.
Ezzel az úttal párhuzamosan van a kajálós utca. Az egyik itteni kajáldában szoktunk enni, meg a reggeli bing-et (lepényszerű képződményt) beszerezni.
A kis utcákra merőlegesen van egy nagyobb, ezen átmegyünk és már ott is vagyunk az egyetemen. A képeken látszik hogy milyen nagyon szorgosan éptik újjá az egészet és teszik lehetetlenné a gyalogos közlekedést…
Még jön pár belvárosi kép, ahhoz hogy ezt lássuk egy negyed órát legalább sétálni kell. Érdekességként egy szmogos időben és egy napsütésben készült képeket kaptok.
Már az új gépemről pötyögöm e sorokat. Kicsit drága volt, meg elég kinai, de igen erős. Egy dell inspiron 1464-es gépről van szó (fiúknak: 4 gb ram, 320 hdd, intel core i5 proci és még mindig nem találom milyen videokari, azt mondták amd..). Kinai a win7, eléggé szenvedek vele, szerintem rakok majd rá magyart. Amúgy 4,8-as értékelést adott a gépre a win7. Egy élmény volt a vásárlás, meg akartak győzni hogy nekem ez a gép túl jó, minek veszek ilyet, vegyek gyengébbet, vegyek acert. Miután vagy 10-szer elmondtam hogy de nekem ez kell, akkor már elkezdtek gondolkodni hogy honnan kerithetnének elő gyorsan egy ilyet, elég lassan ment..
Tegnap estére, meg mára is kis összejövetel, buli volt betervezve, de még mindig nem vagyunk olyan nagyon jól, szóval még meglátjuk mi lesz.Ma délelőtt szerveztek a suliban ilyen kötetlen beszélgetős mókát kinaiul-angolul-oroszul, szereztünk is két kinai barátnőt, meghivtak minket enni a sulimenzára és holnap délután együtt megyünk shoppingolni. :P
Irok most már az itteni arcokról is, mert már párszor igértem. Vagyunk az itteni egyetemen hatan magyarok, ebből kettő srác annyira nem keresi a társaságunk, de Klárival, Verával és Ivánnal sokat lógunk együtt. A másik jinani egyetemen is van még 2 magyar fiú, hozzájuk tervezünk átnézni ma este, ismerkedni az ottani népekkel. A mi négyesünkhöz szokott még csapódni egy nagydumás kanadai srác, Chris (könnyű neki, mert angol az anyanyelve..). Verának is egy kanadai szobatársa van, ő kicsit irritáló, de nincs sokat velünk. Van itt még 1-1 szlovák, litván, cseh, amerikai, pár orosz, néhány afrikai, de többségében kb. 80%-ban koreaiak. Ők nagyon szorgalmasak, aláznak minket az órákon és nem igazán nyitnak, elvannak egymással. Sokuknak ez már a második éve itt. Most megyek mert vár a sok-sok megtanulandó irásjegy!
ui: Juci, most 6 óra az eltolódás, óraátállitás után már 7 óra lesz. Szóval olyan délután 2-6 óra között a legvalószinűbb hogy online elérhettek. :)
proci és még mindig nem találom milyen videokari, azt mondták amd..). Kinai a win7 eléggé szenvedek vele, szerintem rakok majd rá magyart. Amúgy 4,8-as értékelést adott a gépre a rendszer.
Egy élmény volt a vásárlás, meg akartak győzni hogy nekem ez a gép túl jó, minek veszek ilyet, vegyek gyengébbet, vagy acert.. Miután vagy 10-szer elmondtam hogy én ezt akarom akkor már elkezdték intézni hogy legyen is ott egy belőle, elég lassan ment..
Tegnap estére, meg mára is kis összejövetel, buli volt betervezve, de még mindig nem vagyunk olyan nagyon jól, meglátjuk mit sikerül estére összehozni. Ma délelőtt szerveztek a suliban ilyen kötetlen beszélgetős mókát, kinaiul-angolul-oroszul, szereztünk két kinai barátnőt, meghivtak minket enni a sulimenzára és holnap megyünk velük shoppingolni. :P
Irok most már az itteni arcokról is, mert már kétszer igértem... Vagyunk az itteni egyetemen hatan magyarok, ebből kettő srác annyira nem keresi a társaságunk, de Klárival, Verával és Ivánnal sokat bandázunk együtt. A másik jinani egyetemen még két másik magyar srác van, ma este őket szeretnénk meglátogatni és velük meg az ottani népekkel iszogatni, ha elég jól leszünk estére.
Hozzánk szokott még verődni egy nagydumás kanadai srác, Chris (könnyü, neki angol az anyanyelve), Verának is egy kanadai csaj szobatárs jutott, ő kicsit irritáló, de nincs sokat velünk. Van még egy szlovák és egy litván fiú, pár orosz csaj, 1-2 amerikai, pár afrikai, de úgy az emberek kb. 80%-a koreai. Velük nem olyan könnyü haverkodni, leginkább elvannak egymással, és nagyon szorgalmasak, lealáznak minket a csoportban, de azért Klárival mi is küzdünk. A blogolás után neki is állok tanulni a sok-sok irásjegyet..
Megvolt az első nap az iskolában. Tegnap még csak a könyveket kaptuk meg, és ma kezdődtek az órák. A könyvek láttán úgy döntöttem beérem a 4.-es csoporttal is, szóval Klári örül, hogy nincs egyedül. Nyelvóránk csak délelőtt van fél 9-től délig, ez két részre osztva egy negyed órás szünettel. Ma hallgatás-beszéd órával kezdtünk, az teljesen rendben volt, egy 45 éves tanár néni tartja, nagyon aranyos, közvetlen. Utána jött az olvasás-írás óra az osztályfőnökünkkel. Ez már kicsit húzósabb volt, felolvasott egy majdnem 2 oldalas szöveget, és utána átolvastuk-magyarázta (kínaiul!) a hozzátartozó cirka 60 új szót. Ezek persze csak a könyv által kiemelt új szavak voltak, Klárival azzal ment el a délutánunk hogy kigyűjtsük a többit és megfejtsük a szöveget. Idáig jutottunk mostanáig és még meg is kéne tanulni ezeket a szavakat (most itt este 10 körül van az idő). Szóval azt hiszem a 4.-es csoport is elég lesz. Holnap eme utóbbiból lesz dupla óránk, alig várjuk…
A délutánokra marad az otthontanulás, plusz még pályázunk kaligráfiára, meg taichira, esetleg kínai főzésre is, ha lehet. Holnap járunk ennek utána.
Itt is a héten lehűlt kicsit az idő, úgy 20 fok körülre, meg tegnap egésznap esett, legalább vettem szép esernyőt. Most már melegedni fog az idő, de mindenki jól megfázott… Isszuk a neocitrant, kínai orvosságot, teát, meg ami csak van.
Mára ennyire futotta, de ígérem írok majd a társaságról is, meg csinálok pár képet!
Újból jelentkezem, tudom kicsit hosszú idő után.De Kínában nehezen indulnak a dolgok. Gépem ugye még nincs, de már nézelődtem, Klári gépe meg nem kompatibilis a kínai vezetékes nettel. Ezt mi sem teljesen értjük, állítólag más a frekvencia. Viszont Iván kínai gépe itt is és otthon is jól működik.
Már nem tudom miről írtam utoljára, de ami eszembe jut és érdekes azt leírom. Pekingben az utolsó napokban látványosságként a Láma Templomot néztük meg, benne a 18 méteres buddha szoborral. Az utolsó teljes napunkat Mao elnök meglátogatásával kezdtük, nagy élmény volt. 8-tól lehet bemenni, mi háromnegyed 8-kor találkoztunk és egy nagyon hosszú sorba kényszerültünk, mert Mao-t mindenki ingyen látogathatja. Szerencsére viszonylag gyorsan haladt a sor, virágot is lehetett venni és Mao szobránál hagyni, az öreg kínaiak nagyon durván hajlongtak előtte, majdhogynem ijesztő volt…
Az utolsó napon megkaptuk a pekingi nemzetközi irodától a vonatjegyet is, így másnap probléma nélkül kitaláltunk az állomásra. A pekingi metró egész jól kiépített, erősen megy ott is a légkondi, csak az egyes vonalak közötti átszállás volt érdekesen megoldva (kb egy hosszú labirintusra kell itt gondolni).
Elválltunk Julitól így Klárival magunkra maradtunk. Viszont a vonaton egy hármas ülésre kaptunk jegyet, mellénk egy nagyon rendes kínai pasi került. Végig dumáltuk vele az utat Jinanig hol kínaiul, hol angolul. Csodálkozott hogy két lány egyedül utazik, náluk kísérgetni szokták őket vagy a szülők, vagy fiúbarát. Valószínűleg épp ezért nagyon segítőkész volt velünk. Aggódott hogy fogunk eljutni az egyetemre, végül velünk együtt taxizott ide és még fizetni se hagyott minket. Szóval tényleg nagyon rendes volt.
Az első kép a városról elég megrázó volt, mondhatni egy káosz. Nagy a szmog, a közlekedés elég szabadelvű, az utakat-járdákat mindenhol feltúrják, kis eső után jó nagy sár van. Szerencsére azért nem esik olyan sokat, nagyon meleg van, pára, ritkán látjuk a napot. Otthon mennyire hűlt le az idő?
A városban nincs sok minden látnivaló, ezért nem kapkodtuk még el hogy bejárjuk az egészet. Inkább csak a környéken nézelődtünk. Van nem messze egy nagy szupermarket, ahol még meki-KFC is van. Tej, meg pékáru is létezik, croissant-t már próbáltuk, az egész jó volt. De a tejes dolgokat még nem, hűtő nélkül nem kapkodjuk el.
És akkor a koli. Elsőre kicsit sokk volt, ráfért a szobára egy jó nagy takarítás. Megvettük hozzá a kellékeket és neki is láttunk, most már elég takaros lett, szépen berendezkedtünk. Van TV amit már két este után meguntunk, bár a kínai micimackó még egész élvezhető volt. Viszont a nagyon gagyi kínai-thaiföldi sorozatokat már nem bírjuk elviselni. Légkondi is van, sok hideget nem nyújt, de legalább jár a levegő. Reméljük a meleget jobban fogja sugározni… Állítólag hidegek itt a telek.. A netért fizetni kell, a mosásért szintén és érkezéskor is legomboltak minket a szobára letétként fejenként 550 yuan-nel, de azért megoldjuk, nem kell aggódni.
Ma megvolt a szintfelmérő (beszélgetés és olvasás), 7 csoport indul, az 1. a kezdő és felfele növekszik. Én kialkudtam magamnak az 5. csoportot, majd meglátjuk milyen lesz. Klári a 4.-esbe került, ha nem bírom, vagy neki túl könnyű akkor majd igazodunk egymáshoz. Holnap kapjuk meg a könyveket és akkor majd meglátjuk hogy mire számíthatunk. A kínai bankkártyánk is elkészült, jövő héten már arra is jön a pénz, ha minden jól megy.
Klárival már szótárgépet is vettünk, jó kis masina, beleírjuk az írásjegyet és ha jó vonássorrendben írjuk akkor a jelentését-kiejtését is megtudhatjuk. Szóval itt az alkalom hogy a vonássorrendet is megtanuljuk, mert máshogy nem nagyon működik! :P
Nézegettem már notebook-at is, van 1-2 kiszemelt, de majd mailben kikérem az illetékesek véleményét.:)
Mára ennyi, ezt nektek is sok olvasni, de most már rendeződött a netkérdés (vettünk sticket), szóval legközelebb már előbb jelentkezek és majd az itteni arcokról fogok beszámolni.
Ma viszonylag korán, de azért fáradtan értünk haza a mai túránkról így maradt időm még képeket is szerkesztgetni nektek. :)
Előbb pótlom a Tiltott Városban készült képeket, aztán élménybeszámolóval jön a többi.
Az első kép természetesen csak Maoval készülhetett :)
Itt mögöttem a Tiltott Város háztetői láthatóak.
Kapcsolatteremtés az idegenekkel! (Ők a reptéri űrlapon aliens-nek hívtak minket:)
Nagyon-nagyon sok kép készült mindenhol, de ide nem olyan egyszerű feltöltetni, majd Jinanban ha több időnk lesz keresünk valami jobb megoldást.
Szóval pénteken Julival kiegészülve elmentünk az Ég Templomát megnézni, vettünk szép bambuszkalapokat, mert még nem néztünk ki teljesen turistának. Most talán megint többet beszélnek a képek.
Általában egymást fényképeztük a háttérrel és a nap végén Klári gépén gyűlik össze az összes kép. :)
És még egy művészi:
A kinti forróságban lévő kulturális program után a közelben lévő légkondicionált gyöngy piac volt a következő állomás. Erről nincsenek képek, de nem is olyan fontos, inkább a tapasztalatok. Juli vett egy SD kártyát, 85 yuanről alkudta 60-ra, de most jön még csak a java. Egy iphone másolatot ajánlgattak nekünk az 650-ről indult, aztán pár percen belül, mikor mondtuk hogy mi nem akarunk venni akkor egyből 350 lett és valószínűleg még erről is lehetett volna még tovább alkudni. Nem vettük meg, de lehet hogy még visszamegyünk.
Este Libohoz voltunk hivatalosak vacsira, egy másfél óra késéssel oda is értünk. Juli eléggé megfázott a repcsin, köhög, ezért ő otthon maradt, de miatta késésből is indultunk. A késés másik oka pedig az volt, hogy Libo egyetemének területén nem találtuk a déli kaput, vagy 10-szer megkérdeztük az embereket, de mindig ellenkező irányba küldtek minket. Ezt leszámítva Klárival tök ügyesen eligazodzunk a metrón. Egy közeli étterembe vitt minket, jót ettünk. Az elmúlt napokban egész jól sikerült az evés, igyekszünk jól választani.
Ma Peking híres bevásárló utcájában jártunk itt egy kép:
A kisebb sikátorban mindenféle finomságokat árultak:
Ezek amúgy még mozogtak..
Vettem 3 könyvet, természetesen kínait, az egyik a kis herceg, a másikban rövid kínai történetek vannak, a harmadik meg ilyen olvasást gyakoroltató könyv. Néztünk ma már szótárgépeket is, egyelőre még gondolkodunk milyen legyen (wii-t nem láttam még, de nem is voltunk még kifejezetten elektronikai cikkeket árusító helyen).
Kajálás után egy híres pekingi parkba mentünk, erről is kaptok egy képet:
Ez a bejegyzés durván sokáig tartott, szóval lehet ilyet legközelebb csak Jinanban alkotok! Amúgy gyorsan tellik itt az idő, nagyon sokat mászkálunk, és már csak 2 napunk van Pekingben, aztán utazunk tovább.
Köszi mindenkinek a kommentet, ha legközelebb is ennyi lesz, akkor nem fogok annyira kapkodni a blogírással, most is már éjfél van itt és aludnék, a többiek már azt teszik.
Tegnap esti szösszenet: miután lezuhanyoztam, pizsit húztam, kopognak az ajtón, hogy 2 kínai csaj keres. Libo volt és a barátnője, kiderült hogy állítólag 9 helyett 6-ra ment ki a reptérre, ezért nem találtuk egymást. Már ha ez igaz.. Mindegy holnap estére meghívott minket vacsizni, kocsmázni. Miután Libo elment Jani, a tan kapujás tanár elhívott minket kis sétára a környéken, mindezt pizsamában. Beilleszkedtem.
Ma felkeltünk és reggeli után néztünk, egész jó tojásos lepényt sikerült találni. Miután jóllaktunk, kezdődött városnézés. Tiananmen, Mao mauzóleum kívülről, majd talán vmikor még belülről is és Tiltott Város. Utóbbi óriási nagy területen van és sok-sok egyforma fedeles kínai típusú nagy épületeket jelent. Csináltunk is sok pózolós képet Klárival. :)
Délután 4 körül végeztünk ezzel, vártuk egy darabig Julit hogy együtt menjünk kajálni, de feladtuk és Klárival ketten próbálkoztunk, nem túl nagy sikerrel. Gondoltam a tészta meg a csirke csak jó lehet, de nem volt az.. Boltban is voltunk, sikerült megállapítani hogy olcsóság van itt, de tényleg. Holnap tervezünk piacra menni, az lesz majd az élmény.
Ma már a kínaiak is felfedeztek minket, volt megbámulás, ismerkedés, közös kép is, majd egyszer feltöltöm.
Új ország, új blog! A kínaiak nem szeretik a blogspot-ot, szóval váltásra kényszerültem. Gyors kis beszámoló következik az elmúlt 1-2 napról, pontosan nem is tudom mennyi időről. Indulás remek volt, vagy 15 perccel korábban jött értem a reptérre szállító autó, így nem maradt idő nagy sírás-rívásra. A kocsi Paksig volt jó, utána hárman ültünk hátul, én középen, hol máshol.
A reptéren minden simán ment, leszámítva hogy összesen háromszor világítottak át minket, egyszer Ferihegyen és Amszterdamban kétszer is. Repüléssel nem volt gond, a fel és leszállástól kicsit beszédültünk. Az amszterdami repteret rendes felfedzetük, de viszonylag gyorsan elment az ott töltött idő. A nagy repülőn kaptunk sokszor enni-inni, pl hajnali 4-5 körül fagyit osztogattak és keltették fel ezzel a népeket. Aludni viszont nem nagyon tudtunk, kevés volt a hely. Helyette viszont mindenki kis monitoron tudott filmezni, játszani, zenét hallgatni, jó ideig minket is lekötött.
Pekingben egész gyorsan megtaláltuk a börőndjeinket, viszont Libo-t nem, szegénynek most írtam mailt, hogy nem találtuk egymást. CSerébe viszont ott volt egy kínai, aki a jinani transzferben segít és kezdőpénzt is adott nekünk. :) Plusz az utastárs magyar, tan kapujás diákok tanárja is előkerült, ő elkísért minket a szállásra, ő is itt száll meg. Közösen a másik három diákkal (Toffy, Bogi, Kristóf) el is vitt minket az első kínai ebédünkre, finom volt. Délutánra egyedül maradtunk Klárival a szálláson, ahol estig ki is haltunk. Egyelőre három ágyas szobában vagyunk, wifi, légkondi van. És itt tartunk most. Szokjuk a kínai népséget, már Amszterdamban ment az orrszívás, itt meg egy kisboltban a nő hangosan böfögött. :) Holnap újult erővel kezdjük a városnézést, majd arról is beszámolok. Amint Jinanba érünk és saját gépem lesz (most Kláriéról nyomulok), akkor már képek is lesznek, addig is kommenteljetek!
妈妈:
Nagyom ügyes voltál, h ilyen hosszú és olvasmányos úti beszámolót írtál.Mint mindig, most se volt ... (2011.07.14. 20:31)Nanjing-Suzhou-Shanghai-vizsgák
妈妈:
Dicséret a képekért, hamar felraktad őket és nagyon jók.Aranyosak vagytok mindegyiken, jó lehetett... (2011.06.11. 13:42)Sárkányhajó ünnep & Qingdao
Vannak kis sétálós-kajálós utcarészek…
Itt mögöttem a Tiltott Város háztetői láthatóak.
Utolsó kommentek